Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-20 / 29. szám

470 vad 8 nem jött e ismét ki ? Este aztán betér az úriakba könnyű egylovas szánkáján s jelenti : bogy e vagy ama pagonyban (mindeniknek saját neve van) egy, vagy néha több farkas, őz vagy épen jávor van , melly onnét többnyire csak másnap déltájban szokott távozni. Kora reggel, még jóval nap felkölte előtt hosszú vonata a csengetyüs szánoknak , mellyek mindegyikét hatalmas bundába burkolt vadász foglalja el, tart az erdő felé. A ki csak puskát hordhat az egész urodalombau, annak mind talpon kell lennie s a már előre indúlt kis jucbzerek ujjongva ugrálnak fel hol hátul, hol elől a szánkákra, midőn ezek őket utóiérik. A vadőr lakában a fegyverek megtöltetvén, az egész társaság bosszú csapatban in dúl a pagony felé, mellyben a vad tartózkodik s mellyet nagyobb biztosság okáért a vadőr még egyszer körüljár. A vad még mindig ott levén, csak susogva beszél mindenki s ba valamellyik elvétve haugosabb szót ejt ki: azonnal parancsolólag rákiált tiz húz egyszerre : kuscb-kusch, hallgass ! — Végre a juchzerek elszélednek s a lövészek helyeiket foglalják el. Darab ideig mindeu néma, minden csendes; mi ez idő alatt történik, miként vár, miként vágyik és kételkedik, hol remél, hol kétségeskedik a vadász: azt leirni nem szükséges. A fegyverek keményen golyóra töltvék, mert a várható vad—jávor. Valahára megszólal a kürt s ezt követi a hajtók sajátságos dallamú, mondhatnám mélabús kiáltozása, melly egyhangúan s lassan, de mindig közelebb jő. Még alig hallani zörgésüket, mellyet botjaikkal okoznak (e zörgésből eredt a „Klapperjagd" eluevezés, mi Kurlandban hajtó vadászatot jelent) s rögtön nagy ordítozás keletkezik, mibe az ebek vonitva, visitva beleszólnak. A vad tanyájából kiszökött — az ebek utána. Durran a puska ; h a 1 a n g! kiált a vadászok egyike s újra páff, puff, balaug, balaug ! A lárma mindig közelebb jő; a halang-kiáltás miudig bangosabb lesz. Jobbra balra ügyel a vadász, puskáját készen tartva a lövésre ; halang, balaug! ismét egy lövés s még egy , már az ágak is roppannak; halang, halang, halang! visszhangzik az erdő s a jávor jő; uem fut mint a menekülő szarvas s átalán nem is szép, de hatalmas állat; nagysága körülbelől mint a lóé, de testalkata inkább a szarvaséhoz hasonlit, csak lábai vastagabbak. Feje alól ollyan mintáz ököré, agancsai körül azonban ismét a szarvaséval rokon. Még uiucs sebesülve, de már fáradtan iiget s ismét szól a puska; mire a vad nagyokat szökve a sűrűben eltűnik. A kutyák utána erednek s ezeket a vadászok is követik. A halálosan sebesített vad végre egy iához támaszkodva összerogy s dühösen rugdalva védi magát a reá rohanó ebek ellen. De keső ! — a kegylövés véget vet neki s szól a vadászkiáltás : behebe haltoot! hehehe haltoot! a kürt pedig összehívja a társaságot. Ezután mindenki elmondja lövésének legkisebb részleteit, valameunyen öszsze vissza beszélnek, nevetnek, örülnek. A vadat pedig ez alatt a juchzerek szánkára teszik s feuyüágakkal fedik be ; hasonlag a lovakat is azzal ékesítik, mire az egész társaság, mellyuek élén a zsákmányt viszik, csörgettyüs szánjain azúrlak felé indúl.