Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-20 / 29. szám

468 Következett végül egy 40 aranyos államdij , mellyért Cseh, Morva, és sziléziai mezei gazdák lovai versenyeztek. Kurland! vadászatok. Kiben valódi vadászszenvedély lángol, sehol sem érezheti magát jobban, mint Kurlandban. Mi - írja egy porosz sportsman—hazánkban a vadászatot nemével a művészetnek, sajáterdeinkbensföldeinken, rendszer szerint s bizonyos törvényszabta korlátok között gyakoroljuk : ott minden ember született vadász s az egész ország övé, ha fegyvere s táskája vállán lóg. Nálunk a lesvadászat csak ősszel, a hajtóvadászat csak télen járja; ott lesen és cserkészve, hajtókkal s egyenkint, télen, nyáron, ősszel és tavasszal egykint üldözik a vadat. A vadászat Kurlandnak költészete. Azonban a legszebb vadászat itt is csak ősszel van ; de alig, hogy augusztus hónapnak vége közeleg , már az egyik erre, a másik amarra megy lóháton, vadászaival s ebeivel; betér a legközelebb szomszéd birtokoshoz, ezzel csatlakozik s mennek ismét a másodikhoz, ezzel a harmadikhoz s így tovább, mig végre olly vadászsereg gyülössze, melly számra nézve megszégyenítné nem egy németországi kis fejedelem hadát. Ha azután a vadászatok megkezdődnek : kora reggel, sürü ködben indúl meg 60—70 úrvadász, könnyű kis lovakon , vadászaik s 100 — 150 eb kíséretében, eleinte zajongva és lármára ragadtatva a vadászélvek előérzetétől, de mindig csendesebben , mindig lassabban s óvatosabban, a mint inkább meg inkább az erdőhez közelednek. Végre eltűnnek a sürü nyírfák között, mellyek itt közönségesen az erdők szélét képezik. A kerülök egyike a vadászokat hosszú sorban felállítja, a másik pedig bemegy az ebekkel az erdőbe a vadat nyomozni. Köröskörül legnagyobb csend; csak felül a nyírfák csúcsai közt jár a legcsendesebb időben is ama sajátságos, mindig egyhangú zúgás. A karcsú , fehér nyirfaszálak jobbra és balra hajlongnak, leveleik titokszerüen susognak, mintha egymásnak csodaregéket mesélnének , az alaphang azonban mindig ama sajátságos, rívó zúgás marad, mit mi, sok helyűt kivágott és megcsonkított, különféle fákból álló erdeinkben nem hallhatunk. Az erdőnek e regényes zúgásába néha-néha a szellő a tenger hullámainak hatalmas zaját is ragadja, mi együtt véve a csendnek s mozgalomnak különös vegyületét képezi. A vadász kíváncsian s nyugtalanul lépdegél mindig tovább s lépései lanyhán visszahangzanak a sűrűből. Egyszerre megcsördül a szomszéd bokor ; vagy talán a vadászkürt jeladó hangja szólt ? Az ebek egyike elnyiffantja magát, ezt követi még egy, végre az egész falka rákezdi. Visítva, mintha a legnagyobb kínokat szenvednék, csaholnak a szukák; vonitva, magasabb hangon a fiatal ebek, mérsékeltebben, mélyebben a vének. A kurlandiak e zenét annyira becsülik, hogy minél hangosabban s minél áthatóbban képes a kutya csaholni, annál többet adnak érte. Azonban van is csakugyan e lármának valami különös, felbuzditó, felhevítő tulajdona; kivált ha még