Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-10 / 28. szám

453 — Szaporán uraim, szóla ő ; felkapva fegyverét, ez emberek veszélyben vannak , siessünk segítségükre. Beugrottunk tehát mind a hárman a másik csolnakba s minden erővel evezve, siettünk a Yoloffokat a leggyorsabban elérhetni, mert helyzetük valóban igen válságosnak látszott. Az egyik egész erejével valami tárgyat ütött, mellynek alakját a nagy távolból még fel nem ismerhettük s csak a felénk tartó szél hozta e szavakat: „Hordd el magad tolvaj ! tágulsz innét zsivány ? !" S nem sokára a csolnak ismét visszanyerte előbbi állását. A „zsivány" — egy alligátor, mellyet a vizén hánykolódni láttunk, valahára „tágult", vagyis inkább elbocsátá Miro csolnakát, magam pedig Dantonnet-vel megragadván az alkalmat ügyességünk tanúsítására : azon perczben vettük őt czélba, midőn ép a partra akart felkapaszkodni, minek folytán két golyótól találva, mellyek egyike torkát fúrta át, másika agyát zúzta össze, lerogyott. Fegyvereink durranása más, a part sürü füvében alvó illy állatokat is felriasztott, mellyeket a tóban azon pont felé láttunk távozni, hol a satanical tbundert valánk megkisérlendők. Ezek után ismét Miro lakába siettünk reggelinket elkölteni s bogy a bárom négertől, kik épen a legjobbkor zavartak, a történtek bővebb elbeszélését halljuk, mellyböl kitűnt: hogy ők hálóval halásztak, a mint egy alligátor a víz alatt úszván, bálójuk hurkaiba bonyolodott s nem elégedvén be azzal, hogy mindent összetépett, még a feketéket meg is akarta enni, mert két karmával a csolnakra kapaszkodott, valószínűleg azon szándokkal, bogy a Yoloffok egyikét felfalja. Minthogy azonban ezek nem éreztek sok kedvet a kaimannak eledelül szolgálni: kétségbeesett harczba elegyedtek vele, mellyben a bárom néger egymást segíté. A mászó végre észrevette ugyan a veszélyt, mellybe eszélyteleniil keveredett s tanácsosnak vélte a menekülést: de vakmerőségét- bála fegyvereinknek — mégis drágán fizette. Hossza orrától egész farka végéig 2 métrenyi, háta sárgás zöld s egész teste sürü pikkelyekkel fedett volt, kivéve fejét, mellyet egyszerű bőr takart. Hátán hosszas gerincz nyulott el, melly a pikkelyeket tartá, mik ép úgy a golyónak, mint minden egyébnemü basitó fegyvernek ellentállnak s e fekete gerinczböl egész hálózata a kisebb gerinczeknek terjedett szét, mellyek oldalait védvén, erős pánczélt képeztek; farka tövénél gömbölyded, végén lapos levén, evező lapáthoz hasonlított, mi gyanánt azt ez állat csakugyan is szokta használni. — Nagy száját hosszú s hegyes, egymás közé illő fogak sora kerité. Egy szóval, az alligátor mód nélkül rút állat, mellynek szememben még ama, rútságát is felülmúló tulajdona van : hogy olly annyira érezni rajta a pézsmaszagot, mint bizonyos elvénült kaczérokon. Míg én e most leirt észleleteket tettem , addig Dantonnet kinyitá ládáját s a „satanical tbunder"-hez szükséges előkészületekkel foglalkozott. Az egész igen egyszerű vala: egy bádog szelencze, körülbelül | fontnyi lőpor tartalommal ; elrejtve a csalétkül szolgáló kacsának vagy csirkének hasában s egy lb centimétre vastagságú vassodrony, mellyuek vége a lőporos szclenczébe volt eresztve.