Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-10 / 28. szám

454 A fenyüfa-láda egyik osztályában volt végre a villamgép, melly a villanyszikrát , a kivánt pillanatban a sodronynak átadhatta. Nem sokára Dantonnet szokásos amerikai szólásmódján elkiáltá magát: „Ali right gentlemen!" mire azonnal megindultunk minden készletünkkel, hogy élvezetes sportunkat megkezdjük. Dantonnet s én, a Miro által vezetett első hajóba ülvén, azon hely felé tartottunk, hol az alligátorok voltak, mig a három néger s még ketten, a másik csolnakbau mögöttünk maradtak olly távolban, hogy szükség esetében segítségünkre lehessenek Helyünkre érvén , Miro csolnakát a tó közepére lódította, hol Dantonnet a csalétkeket négy különféle irányba dobván, a sodronyok végeit pokoli gépének közelében , a hajó párkányához kötötte. Ezután zaj nélkül mintegy 30 métrenyire visszahúzódtunk, a mennyire t. i. ezt a sodronyok hossza engedte Mintegy \ óra múlt el kíváncsi, aggodalmas várakozásban, olly várakozásban , mellyet olvasóink könnyen felértendnek s melly e 15 perczet évszázaddá változtatta. Végre ajobb oldalon halk rázkódás vala érezhető s ezt olly erős lökés követte, hogy hajónk három ízben megingott. A villanyvezető sodronyt a géphez közelítvén azt megvillányozni, pillanat müve volt s 30 métrenyire tőlünk a viz iszonyatos örvényzéssel megnyílt és vérrel vegyült zuhanyban szórta egy óriási alligátor pihegő tagjait körülünk. A „satanical thunder" sikerült; e sajátságos vadászat nyolez részese kiáltásokban nyilvánitá örömét s csodálkodását, sőt maga Dantonnet is gyönyörködött müvében. Később, öt negyedórai várakozás után, — melly idő szükséges volt arra, hogy a mocsár ismét elcsendesüljön — még kétszer felelt meg barátom villanymütéte várakozásunknak , a jelenlevők legnagyobb örömére. Ezalatt, beállott az est s oda hagyván negyedik villany-sodronyunkat, viszszatértünk Miro lakába, ki bennünket már megelőzött volt, az estebédet rendezendő. Másnap hajnalhasadtával ismét Új Orléans felé távoztunk , hol Dantonnet este a színházban szokása szerint vonóját kezelte, kebelén ápolgatván egy kéthetes kis alligátort, mellyet Mirótól, elválásunk előtt ajándokba kapott. (Journal des Chasseurs.) \ lóidomitás ele ni szabályai. (Folytatás.) A zabola megválasztásakor magam mindig Weirothen^rendszerét követem, melly a következő: a száj szélessége (átlag 4 hüvelyk) adja a zabola két felső ágának egymástóli távolságát; az alsó állkapcza magassága (átlag 1 b hüvelyk; a felső ágak hosszúságát; ez utóbbi pedig kétszer véve az alsó ágakét—saz álladzó láncz olly hosszú legyen mint a száj szélessége másfélszer véve. A kantár oldalszijai függőlegesen álljanak ; az orr, homlok és torokszijak eléggé tágak és lágyak, vala-