Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-10 / 28. szám

449 pórázon megérkeztek. Óvatosan mentem veliik a sűrűség felé ; a kaffer egy sűrű mimózabokrot jelölt ki a hely gyanánt, a hol a bölény áll. Én csupán alakjának körvonalait vehettem ki — s így, meghagyván a kaffereknek, hogy fegyverem durranása után a kutyákat azonnal bocsássák el : gyorsan czéloztam és lőttem. A hatás villámgyors lőn ; a megelőző perczben síri, csend uralkodott, a lövés után pedig a bölény rögtön bőgő ordítással rohant felénk, keresztül kasul cserjén bokron, melly teste súlyának recsegve ropogva engedett. Szerencsére a kafferek nem veszték el — mint pedig rendesen szokták — lélekéberségiiket, hanem elbocsáták a kutyákat, mellyek a bölénynek rohanva ezt útja irányából elfordíták a sűrűségbe s én követtem őket, hogy lehetőleg még egy lövésre tegyek szert; a bölény azonban olly átalkodottan fordúlt mindig felém, hogy pár veszélyes menekvés után végre jobbnak láttam kimenni a sűrűből s nyílt téren várni a lövés esélyét. A bölény ekkor a sűrűség más oldalán tört ki s gyors irammal a folyam felé vágtatott; a falka pedig teli hanggal utána. Én is követtem olly sebesen a mint csak birtam. A folyamhoz érvén, a bölényt ennek túlsó partján megállva találtam. Ismét lőttem, de a távolság ismét nagy volt halálos seb ejtésére. A kutyák által borzasztóan zaklatva újra vízbe ment a bölény s lefelé baladott. Én az innenső partról folyvást tüzeltem reá. Több golyót kapván, a kutyáktól egyre zaklatott bölény a folyón át felém úszott. Bevártam míg tizenöt lépésnyire jött a víz szélén s ekkor lőttem. E lövés halálos volt; orra a vízbe hanyatlott le, melly körüle mindjárt vértől piroslott; míg egy pár kutya hátára mászott fel, füleibe csimpeszkedett s vérig marta. Hogy ezen állat végre birtokomba jutott, azt egyedül a kutyák működésének tulajdoníthatom. Rendkívül hevélyes volt e vízi barcz látványa. Azon elszánt makacs bátorság, mellyel az ebek őt megrohanták és lefülelték , valóban bámulatos volt. A bölény sikeres vadászatához okvetlen szükséges az, bogy a vadász ezen állat szokásait és életmódját tökéletesen ismerje; kell hogy a sűrűségben nyomozni— s látván meghatározni tudja, milly korú, valljon neszt fogott-e már, vagy csak legelészve jár-e? Tudnia kell, a nap különböző részeiben hol keresse s ba megtalálta, mint lopja meg és ba már megsebezte, mint adja meg a halálos lövést. Ezek nélkül vadászata nem csak sikertelen, hanem gyakran veszélyessé is válhatik. E megjegyzésekre engem az készt, hogy sok vadászcsapatot láttam már kiindúlni, melly minden szükséges készlettel bírt, csak az elejtendő állat körüli ismeretekkel nem — s ennélfogva csalódott érzettel tért vissza. Ide kissé több kell mint jól tudni lőni; a vad minden neme saját szokásait követi s reám a vadászat leginkább azon tekintetben birt vonzerővel, bogy a bölény szokásainak ismerete segítsen a kivánt sikerre. A tehenek és a fiatalok gulyákban találhatók; az öreg bikák vagy egyenként vagy háromtól tízig álló csapatokban legelésznek. Ellés idejekor s néhány hétig ez után a bikák a gulyával maradnak ; aztán elválnak s bár néha-néha a gulyában is — de többnyire külön tartózkodnak. A tehenek a leglombosabb sűrűségbe rejtik el borjaikat s csak éjente viszik ki legelőre. Naplementekor a sűrűség széleire jő ki a gulya; éjtszaka kijő a nyílt térre és legel; napkölte után ismét visszatér s a leg-