Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-10-10 / 28. szám

448 Bö lé Ii y vadász at déli Afrikában. A Jóreményfok körüli vidéken gyakorolt bölény vadászat annyira különböző az amerikaitól, hogy leírása s a jóreményíóki bölény tollrajza talán nem lesz egészen érdektelen. 1854 évhüs időszakában egy társammal déli Afrika partvidékét vadászati czélból utaztam be. Natalból indulván ki, huszonnyo'icz napi utazással a hely színére értünk. A Quathlamba hegyláncz egy sarkantyújának gerinczén ütöttünk tanyát; e hegyláncz az egész continenst kelettől északig hasítja ketté. — Magasan fekvő tanyánkról letekintve a Pongola folyamot láttuk a völgybeu folyni alattunk. Gyönyörű tájkép terült el előttünk : a roppant hullámzatos sík, mellyen elszórt facsoportozatok sötétlettek, inkább egy terjedelmes park képét nyújtá, mintegy lakatlan vad vidékét, mellynek rosz légkörében olly honos a láz, hogy gyakran még a bennszülöttek is messze költöznek az egészségtelen környékről. Az Amazvazu törzsből huszounégy kaffert fogadván szolgálatuukba , lementünk a síkra; európai szolgáinkat azonbau , sátrainkat, szekereinket stb. a hegy gerinczén hagytuk. A folyam partján kis őrszem-sátort ütvén elváltam a társaságtól s két kaffer kíséretében bölénycserkészetet menteni mogkisérleni. Sok járáskelés után végre sikerült négy bölénybikát mintegy harmincz lépésnyire meglopnom; az állatok velem szemközt állva láthatólag neszt fogtak, de csúszó közeledésemet még nem fedezték fel. A szemközt állókra rosz lövés kínálkozott; a homlokról felnyúló roppant lombár szarv a főt pajzsként látszik védeni, mihez még az is járul, hogy a nesztfogott bölény magasra emeli orrát s így nem nyújt biztos lövéspontot A bölények egyike csendesen földúlván, a vállapot vettem czélba s liallám mint vágott golyóm. Mihelyt lövésem eldördült, egy bokor mögé buktam s innen néztem mint vágtat el a bölény. Kis vártatva egy kaffert indítottam utána, liogy tartsa szemmel; aztán újra töltvén magam is utána indúltam s a visszatérő kaífer jelenté, hogy a sebzett bölényt egy sürü bokrozat éles szögletén befordúlni látta. Óvatosan járva a kijelölt nyomon, a sűrűség szögletéről mintegy százhúsz lépésnyire pillantám meg a bölényt, melly dühösen körültekintgetve támadásra készült s ennek tárgyát kérésé. Köztünk semmi bokor sem volt s nem lévén kedvem még inkább közeledni, ismét rálőttem s golyóm ismét talált; a távolság azonban sokkal nagyobb volt, hogysem lövésem sikeres legyen. A bölény most lassan és nehézkesen czammogott odább s tiszteletteljes távolból ismét ugyanazon értelmes bennszülött követte őt, ki elébb is nyomán járt. Utána menvén, a kaffert egy csekély teíjü bokrozaton függő lestekíntettel találtam; azt mondá, hogy az állat oda menekült. Felszólítám, jönne velem s mutatná meg közelebbről a bölény fekvése helyét; de a kaffer ezt határozottan megtagadta, mert meg van győződve úgymond, bogy a bölény dühös, okvetlen támadni fog s így a közeledés életveszéllyel jár. Leültem a sűrűséget szemmel tartani, az egyik kaffert pedig a fél mértföldnyire lévő tanyahelyre a kutyákért küldtem. Ezek — számra hatan —- nem sokára