Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-30 / 27. szám

432 összesen tíz egyén ült s a roppant két szürke játszi könnyűséggel sebes ügetve szállttá a terhet. Az erdélyi s a félvér kanczák jobb csikaiból válogatják ki azokat, mellyek a díszfogatba vannak szánva. Most is négy illyen négy éves állt a ménesistállók egyikében, mellyeket jelenleg hámba gyakorolnak. Gyönyörű hibátlan négy állat, különösen egy világos pej (ap. Tourist, any. Ilka erdélyi kancza) s egy szürke (ap. Abdelkader, any. fv. k.) olly hatalmas sziiggyel, rézsút lapoczkával, helyes tagaránnyal és tiszta patákkal bír, hogy falka után árkon-bokron át menő vadász lónak látszik teremtve lenni. r Atalánvéve azonban a ménes jelenleg nem az, melly sok év előtt az Allegrettok, Wrestlerek s azon jeles mének korában lehetett, mellyeket a szakértő gróf maga válogatott ki Angliában s mellyeknek néhány ivadékában még ma is feltűnik az öröklött alkat és vér. Az utóbbi években Tourist, Domino és Cosarara adták a tenyészanyagot; különösen Cosarara özönlé el kirívó pírosdereseivel a ménest; s bár került is tőlük itt ott egy-egy derék ló, de átalában elhatalmasodott a bosszú s rövid krupú ivadék, melly a ménest szemlélőnek okvetlen kell. hogy rögtön szemébe tűnjék. E hiányon azonban nem sokára segítve lesz azon jeles tenyészanyag által, melly ujabban a ménesbe jött s melly a mostani hosszas átszűrt alkatba rendkívüli csont- és izomerőt hozand, mert e tulajdonokkal kiválólag bír mind Sprig of Shillelagh, mind Havelock, mellyeket e lapokban már ismerteténk. E két kitűnő hágómén csikai a jövő években már tanúskodni fognak azon helyes választásról, mellyet Angliából kihozójuk Prestel úr tett. E hírneves maiuzi állatfestészt és lóismerőt olvasóink közül sokan, kiknek emlékük a múlt évtizedekre visszaterjed, ismerni fogják, mint szép miveltségü szellemdús embert is , ki gróf Sándor ifjúkori ismerőseinek s legkedveltebbjeinek egyike s most épen látogatókép pár hónapot Bajnán töltött. Eközben három óra lett dél után s mi ebédhez ültünk a vadászkastély alsó termében, hova ezalatt Bajnáról a gróf egykori nevelője s a házi orvos is kijöttek. Az asztalnál folyt beszélgetést ebéd után a tornáczon szivarozva szőttük tovább — egyéb közérdekű tárgyakon kivül leginkább a hazai lótenyésztés és versenyek ügyéről. A grófnak ez érdekbeni találó helyes megjegyzései — tekintve, hogy a pályagyeppel évek óta nem foglalkozik — valóban megleptek; mig más részt rendkívül élvezetes volt hallani vadász- és lovas élményei közül többet, mellyeknek felemlítésére a beszélgetés fordulatai alkalmat adtak s mellyeknek legkisebb részleteire is olly biven emlékezik, mintha tegnap s nem 25—30 év előtt történtek volna. Ezen ebédutáni társalgásnak bárom eredményt köszönök. Az első az, hogy a gróf a pesti gyepen saját nevére alapított ugrató-versenyben a Sándordíjba n a két angol mértföldnyi távolság ismétlését eltörülte , miután közlém ama tapasztalásomat, bogy e különben szép és érdekes díjra a 2 mf. ismétlését kikötő feltétel miatt nem akad elég aláíró. Őméltósága ezen feltétel eltörléséről azonnal sajátkezüleg aláirt okmányt adott ki, mellyet lovaregyleti-titkár minőségemben mindjárt át is vettem. A másik eredmény az, hogy a nemes gróf kérésemre egy szép agancsú szarvast igért küldeni felállítás végett a nemzeti muzeum számára;