Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-20 / 26. szám

423 Ennek oka —mondjuk ki nyíltan és egyenesen — nem lehet egyéb, mint hogy a magyar erdészegyletnek csak neve — és nem kétkedünk hazafias szelleme —magyar, de ügyviteli nyelve, közlönye, értekezései, levelezései stb. német nyelven folynak. Ez ellen nem csak sürü panaszt hallottunk már emelni, de sőt szerkesztői tárczánkban még ma is van pár kiadatlan levél, mellyeket tekintélyes honfiak küldöttek lapjainkban közzététel s azon índignatio kifejezése végett, hogy egy — magát magyarnak valló egylet, idegen nyelven intézett hozzájuk felszólítást. Mi ezen épen nem kiméletes hangon irt leveleket nem közlöttük, nem pedig azért, mert egy részt nagyon tiszteltük (s tiszteljük most is) ama buzgó jó szándékot, mellyel hazánk erdészeti ügyeinek előmozdítása végett az egylet alakúit s nem akartunk netalán elhamarkodott váddal lépni fel ellene ; más részt mert bizton bit tíik és reméltük, hogy az egylet felértve feladatát s a bon és saját érdekeit: maga fogja kezdeményezni ama rendszabályokat, mellyek az e részben — megvalljuk — sok és nehéz akadályok legyőzésére szükségesek. Az egyletnek azonban ismét egy nagygyűlése folyt le s ennek tárgyalásaiban az egylet magyar lábra állítása eszméjének nem csak árnyékát sem találjuk , de két olly pontra bukkanunk, mellynek félszeg kivitele a közügyre nézve valóban kedvezőtlen hatást gyakorolhatna. Az első pont az , hogy az egylet egy erdészképző iskola szervezését szorgalmazva, ez iránt gondosan kidolgozott tervet nyújta be a m. kormánynak. — Nagyon örülnénk ha tévednénk s ekkor bocsánat! — de az egylet előzményeiből azt kell hinnünk, hogy a benyújtott terv olly képezde felállításáról szól, mellyben Magyarország fiai német nyelven képeztetnének erdészekké. Ezzel az igaz el volna aztán érve az, hogy honunk fiai nem lennének kénytelenek Szász- Cseh- vagy Morvaországba menni kiképeztetésiik végett, mert ugyanazon a nyelven, mint ott, honn is érdemelhetnének diplomát; de a kérdésre, mit nyerne ez által a magyar tudományosság, nemzetiség-s azon hazánkfiai ügye, kik a nekik idegen tannyelv miatt e pályától továbbá is elzárva maradnának —e kérdésre a felelet nagyon rövid és szomorú. „De az Isten szent nevére (vélem hallani az ellenvetést) hol veszi ön az erdészeti magyar müszótárt, tannyelvet, tanárokat, szakkönyveket — szóval a tudomány magyar segédszereit'? 1 — Bevalljuk, hogy mindez hiányzik s hogy megalkotása sok nehézséggel és fáradsággal jár, ele nem kiviketlen; azt is hisszük és valljuk azonban , hogy a kezdeményezés épen azon egylet feladata, melly magát magyar erdészegylet nek nevezi. A „miként" kérdése nagyon egyszerű. Egy magyar (snem csupán magyarországi) erdészegylet bizton számíthatna legalább 3000 évenkint öt forintot fizető tagra; mert kétséget sem szenved, bogy a tagok mostani száma báromszoros lenne, ha ama számtalan földbirtokos, ki az egylet német felszólítását akár boszankodva akár közönyösen félretette — a magyar egylethez csatlakozik s annak érdekét saját körében terjeszteni iparkodik. Az illy egylet egyszerre olly nagy évijövedelemmel rendelkeznék, mellyből tekintélyes díjakat lehetne az erdészeti magyar terminológia kidolgozására, a legjelesebb szak-és