Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-10 / 25. szám

405 nagyon siet; ezeknél a külső kantárszár s belső lábikra erősen és erélyesen ellenkezzék, vagy ba ez nem basznál, meg kell a lovat állítani s azután újra indulni. Akadtam olly lovakra, mellyek az oldaltléptetésuél megállottak. E helytelenséget vagy a lovar, vagy pedig a ló maga okozza és pedig a lovar érthetlen, egymásnak meg nem felelő, vagy durva segélyek által; a ló néha rosz kedvből, néha valódi daczból. Ha a lovasnak eljárásában vau a hiba, akkor ezt javítani neki kötelessége s ő ezt, ba a hibát észreveszi, tulajdon érdekből meg is teendi, de igen sok olly lovas vau, a ki saját hibáját sem észrevenni, sem elismerni nem akarja; az illy ember azután se nem ügyes , se nem gondolkodó, se nem eszélyes lovas s ha jól iskolázott lovat talán keményen megül is, az idomításban mindig kontár marad. Ha a ló rosz kedvből hibáz, akkor mindenek előtt friss ügetésben, vagy akár szabad, tértfogó vágtatásban kellőt néhányszor a lovardában körül járatni, mi alatt körök, változtatások s más fordulatok is gyakorolhatók. Ez eljárást magam mindig követtem, bár sokan csaknem hogy kinevettek érte azt állítván : hogy nekem valószínűleg csak rögeszmém a hiedelem, melly szerint friss, kimért járás a lovat szükségkép jobb kedvbe, kedvezőbb hangulatba hozza. Soha sem volt szokásom másra tukmálni nézetemet s ba valamit elfogadhatónak és jónak mondván ajánlok, mindenesetre indokolnom, igazolnom kell ez ajánlatot s azért itt néhány szóval feljegyzendem , miért tartom én a felül emiitetteket nem csupán tapasztalatim után, hanem elméletileg is — daczára mások ellenkezésének — igazaknak s okszerűknek. Keressünk minmagunkban példát: (testünk elemeiben s működéseiben egy hajszálnyival sem levén jobbak , bármelly emlős, öt érzékű állatnál) ha valamelly kellemetlen, unalmas munka felett ülünk s ez minden erömegfeszítésünk daczára nem igen, vagy épen nem sikerül, bizonyára el veszítjük kedvünket; már most menjünk ki az udvarra, tegyünk egy kis sétát gyors menetben vagy akár ugorjunk pár árkot bokrot keresztül , azonnal jobb kedvvel térendünk vissza munkánkhoz s az sem olly unalmasnak, sem olly nehéznek nem tetszvén , inkább is fog sikerülni, mert tüdőnk a mozgás alatt s utánna tágabbra nyílik, élénkebben működik s ez által kevesebb légeny és szénsav jnt a vérhez, melly utóbbi a tüdő felfokozott ruganyosságától indítva, nagyobb erővel lüktet az erekben, úgy, hogy a végtagoknak legkisebb ércsatornáit, nevezetesen a nemző részekéit is megtölti és így egész testünkre felüditőleg bat s arra mintegy kellemes érzést terjesztvén, felvidítja, felfrissíti, a kedvetlenséget továbbá számtalanszor a gyomor és pedig annak fekvése, megteltsége, tisztátalansága, valamint az összetolult szelek és életnedvek mellyek benne s körüle vannak, okozzák, mit friss mozgás helyre hozván, általa az összeszorult íáprészek, nedvek stb. a gyomortól eltávolíttatván, egészen más, kedvezőbb hangulatbajövünk mint a minőben voltunk ez előtt. A lónál ugyanazon hatása van a mozgásnak a testre, mint nálunk, melly hatás a mondottak után feltételezi a jobb, kedvezőbb hangulatot — sőt a lónál még inkább, mert ennek szellemi élete sokkal gyarlóbb a miénknél s így ba példáúl romlott gyomor néha az embert is lehangolja, akkor az az állatra még kedvezőtlenebb befolyással leend. (Folytatása következik.)