Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-10 / 25. szám

404 Legelőbb is tág körben kíséreljük meg lovunk képességét az oldaljárásokra, ugy hogy a belső lábikra és kantárszár tevékenyebb működése által elejét a körbe állítván, a körvonalon oldalt haladunk, mi mellett a külső segélyeknek határozottabban kell ellentartaniok idomítás alatt levő, mint iskolázott lovakuál. Czélja ez oldaljárásnak az, hogy lábait a ló egymáson átemelni s igy egymás közelében tartani tanulván, a nehezebb, úgyszólván mesterségesebb menetekre előkészüljön. — Némelly ló, ba a körbe állítjuk, a helyett hogy oldalt menne, előre lép s be akar menni a körbe; illy esetben nem az által hozandjuk helyre lovunkat ha a kantárszárt visszatartjuk, hanem csupán úgy, ba a kantárszárakat könnyen vezetve a belső lábszárral olly erélyesen működünk, hogy az a lovat, daczára előre törekvő akaratának, oldalmenetre indítja, mire természetesen a külső kantárszárnak jól ellen kell tartania, nehogy lovunk hátuljának első lábain támaszpontot találva, azokon megforduljon. Ha illyenkor a lovat nem annyira a belső lábszár által oldalt indítani, mint inkább a kantár által az előre baladásban gá'olni törekszünk, akkor mind eleje mind hátulja ide-oda inogni fog, mert akaratunkat nem érti. Más lovak ismét a belső lábszár érintésére nagyon is hirtelen térnek ki farukkal s a körvonalon átlépnek , minek az-az oka, bogy a külső lábszár nem tart ellen annakidején, vagy nem elegendő erejű működése, azért alapszabály : hogy az oldaljárásokuál átalán a kantárszárak mindig gondolatnyival előbb, a belső segél/ek pedig csak akkor kezdjenek működni, mikor a külsők már olly állásban vannak , hogy azonnal erővel s határozottan ellentállani képesek. Az előtagnak beállítása (Schulter einwärts; épaule en dedans) az oldaljárások legkönnyebbike ugyan, de mert ez egyszersmind a többinek tulajdonképeoi elöiskolája, azért minél tovább s minél alaposabban gyakorlandó. Ezután következnek az oldaltléptetések (travers) ; ezek kétfélék, u. m. egész és fél oldaltlépte tés, mellyeket minden lovar ismer. A féloldaltléptetésnél arra fordítandó legtöbb figyelem: bogy a lovat előre s egyszersmind oldalt indító segélyek összhangzásban legyenek, soha egyik a másiknál inkább ne hasson s hogy igy a ló ugyanazon időben , ugyan azon lépteken, mind előre, mind oldalvást haladjon , ne habozzon, tagjai ne akadozzanak , egymásba ne ütközzenek , mert csak ez esetben leend az oldaltléptetés tiszta és szabad; melly tulajdonok ennek ép úgy mint a többi meneteknek fő kellékei. A fél traversnál a vonal mellyen baladunk, eleinte csak kevéssé legyen rézsút s fokozatosan térjen el mindig inkább az egyenes iránytól, e mellett a ló a belső kantár és külső lábszárnak mindig befolyása alatt legyen, különben ép úgy fog inogni, mint az iránytű mielőtt megállapodott; mert ha e két segély nem hat egyszerre s nem viszonyos erővel, akkor a ló a külső kantárszár ellentartására elejét, a belső lábszáréra hátulját fordítandja kifelé, majd meg az ellenkező segélyekre befelé fog tántorogni. Ha lovunk nem baladna rendesen, akkor a főbeállítást kell minden leczkénél közvetlenül az oldaltléptetés előtt ismételni, hogy ez öt ama szokatlan menetbe mintegy bevezesse; vagy menetközben többször megállítani, fejét a helyes állásba alkalmazni, jobbra balra hajlítani, valamint a lábszárakkal hátulját hol jobbra, hol balra iudítani, hogy így az előbbi leczkéket mintegy ismételvén, az ujabbakra s nehezebbekre képesebbé legyen. Némelly ló