Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-10 / 25. szám

401 nak; én soka sem használtam azt ebólaímban s mondhatom kevesebb is volt ezekben a betegség, mint bárhol másutt. A lóidoiuítás elemszabiílyai. (Folytatás.) A lassú ttgetést mindig lovardában kell gyakorolni, de a sebeset az én nézetem szerint eleinte szabad, nyiit léren, hol nem jő elő annyi fordulat mint a lovardában, mellyben minden 30, 40, 50 lépés után a sarkokban fordulni kell; hogy váljon miért jobb a kevesebb fordulat, arra egyszerűen az a felelet: mert minden fordulatnál a segélyek nem csupán a menetet magát, hanem egyszersmind a fordulást is kormányozzák s így az előbbire már nem lehetnek azon közvetlen befolyással, melly fiatal lovaknál az ügetés első leczkéiben szüntelen szükséges. Továbbá a fordulás maga is hátrálja némileg a tiszta iigetést, mert a középtest hajol, a lábak nem lépnek egymás után az eredeti rendben, a ló maga is megosztja figyelmét ba ügetve fordulnia kell s tapasztaljuk, hogy még végképen ki nem idomított lovak iigetésíiket azonnal mérséklik, a mint fordulat következik s igy az időméríék (Tempo) megzavarodván, az iígeíés nem leend egymértékü. Mikor azonban lovunk már tagjait mintegy begyakorolta az iigeíésbe s annyira ki van képezve, bogy a fordulatok alatt habozástól nem kell őt féltenünk : akkor mindenesetre a lovardába vezessük s ott azután ne csak a sarkokban, (mellyeket ügetésnél, valamint később a vágtatásnál is, a menet gyorsaságával arányban ki kell keritenünk), hanem körökben és egyéb fordulatokban is szorgalmasan gyakoroljuk. Egyébiránt a lovat ügetni tanitani az idomílásnak jóformán legkönnyebb korszaka, mert ez a lónak legtermészetesebb, legkönnyebb menetmódja, mellyet ő maga is leginkább kedvvel, s erről elmondhatom bátran, hogy a számtalan ló körül, melly kezem alatt megfordult, míg okszerűen s tehetségem szerinti alapossággal idomítottam őket, az ügetésnél akadtam legkevesebb nehézségre, mert itt sem béketűrés , mellynek hiánya sok idomárnak egyedüli hibája, sem valami nagyon kiművelt idomitási jártasság nem szükséges, hanem az egész csak szilárd ülést, állandó altagot (a lovarcdpeitöl kezdve lefelé végig) hajlékony feltagot s biztos kezet igényelAz ügetést követő leczkék már fontosabbak, minthogy azok a főbb lovaglásnak mintegy alapját s az idomításnak ama korszakát képezik, mellyben már a lónak inkább értelmére és elvontabb képességeire batunk s már többet azoknak, mint a testi erőnek fejlesztésére törekszünk. Közvetlenül az ügetés után következnek a fordulatok álló helyzetből, mellyek háromfélék, u. m. az elötagoni fordulat, midőn a hátulsó lábak képezik a kört s az elsők valamellyíke a sarkpontot (pivot); a középem fordulat, midőn a ló tulajdon középpontja körül fordul s a kört mind a négy láb képezi; (illyenkor sarkpont gyanánt a hevedert vesszük) s végül a háttagoni

; midőn a sarkpontot a hátulsó lábak egyike, a kört pedig az elsők képezik. E fordulatok már egészen beavatják a lovat a segélyek ismeretébe s azt egyszersmind képessé teszik egyik segélyt a másiktól, gyengébb hatást az erősebbtöl, e hatás hosszabb tartamát a rövidebbtől stb. megkülönböztetni. E fordulatoknál az előta-