Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-10 / 25. szám

402 got mintegy felemelni, a lábszárakkal a báttag súlyát jól előre venni s a lovat élesen a zabolára támasztani szükséges, mert ha ez nem történik, akkor a ló nem fogadja el a zabolát, a kéz mögé kerül s hátra lépeget, mi természetesen semmit sem ér, mert eféle fordulatok csak akkor helyesek, ha az illető sarkpoutul szolgáló láb helyétől azonkívül, hogy azon megfordul — ki sem mozdul, úgyszintén ha a középtest körüli fordulatnál ama vonal, mellyet függőlegesen a ló középpontján keresztül huzva gondolunk, sem tetőpontját, sem lábpontját nem változtatja. E fordulatokban igen mérsékelten szabad csak haladni, mert itt bajmóczos pontosság szükséges, mi pedig a fiatal, kivált nyugtalan lovat nagyon könnyen kihozza sodrából s gyakorta ellenszegülést okoz. A legkönnyebb fordulat álló helyzetben az, midőn a ló tulajdon középpontja körül fordul, miért is ez legelőbb gyakorlandó, de csak úgy, hogy e fordulat, amint a ló a szükséges engedelmességet megtagadja, azonnal megszűnjék, mire azután kissé léptetvén ujra elővehetjük e gyakorlást. A lábszárak határozottan hassanak, de mindig csak növekedő erővel, mert ha egyszerre fejtik ki egész erejüket, akkor a ló mintegy megijedve hirtelen forduland s az indulásnál mindjárt tovább menend kelleténél, mire azután ba az ellenkező lábszár nagyon erélyesen ellentáll, ismét visszatántorodik s a mozdulat tökéletlen leend. Némelly ló olly érzékeny, bogy a lábszárnak csak közeledésére is megindul, míg mások annyira lusták vagy érzéktelenek, hogy kemény szorítást sem vesznek fel. Az előbbieket tanácsos a zabolán rágódtatni, hogy inkább arra essék figyelmük; az utóbbiakat fel kell kissé igazítani a nyakban, hogy testsúlyuk a kellő pillanatban inkább középtagjukra menjen át s igy a lovar súlyát és lábainak nyomását jobban megérezzék. A hátulsó lábakoni fordulás sokban készíti elő a lovat a vágtatásra, de ez, valamint az első lábakoni is, csak ritkán s mértékletesen gyakorlandó, mert az inakat könnyen megrontja. Minden illyféle műtétek után iide, tértfogó, tiszta ügetésben kell a lovat néhányszor a lovardában körüljárni, mi a netán megmeredt tagokba és forgókba új életet, a lóba új akaratot, új kedvet önt s ez iigetést a tagokra módnélkül egészséghozólag ható volta miatt, magam mindig egészséges, felfrissítő ligetésnek szerettem nevezni. A visszaléptetés szintén azon gyakorlatok közé tartozik, mellyek a lovat a vágtatásra készítik elő, mert ez azon menet, melly már a vágtatás előtt leginkább veszi igénybe a háttag erejét s képezi ki a hátulsó lábakat, mik később főtényezői leendnek a vágtatásnak. Visszalépni egy ló sem szeret, mert ez a legtermégzetellenibb menetmód, miért is a fiatal lovat eleinte csak egy-két lépésnyire szabad visszásán vezetni, mire ismét előres ismételve vissza, majd megint előre indítjuk. A helyes, szabályszerű visszaléptetésbez, mielőtt megindulnánk, összevevés á tal készítjük elő a lovat s pedig úgy, hogy a főt kissé felállítva, az előtagot megkönnyítjük , de e mellett a deréknak olly hajlást adunk, hogy a ló, ha csak könnyen is, a zabolára támaszkodjék s'egész teste egyenes vonalon álljon. Baucher, Prizelius, Cyemhausen, Berlicbingen s többen azt állítják : bogy a lovar testének súlyát szintén a háttagra tegye át s ez által az előtagot minden tehertől megszabadítsa , de magam — bár távolról sem akarok ezen idomár mesterekkel pár-