Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-09-10 / 25. szám

400 nap már folyvást roszúl lövünk. A jól idomított kutya a fegyver dőrdültére azonnal meglapúl s nem mocczan addig, mig a kakas csettenését— a kupacs felillesztése végett — nem hallja. A jól idomított vizsla soha sem rosz kereső, azaz , nem földre szegzett orral szimatol. Azt, melly így kezd tenni, rögtön az ellenkezőre kell inteni s ha nem fog rajta szó és biztatás, okvetlen rosz az orra; mert a jó, magasan hordja az orrát s csak is az illyen képes vadat kellően találni. Átalában az idomítás kezdete a vizsla válságos ideje; ha akkor elhanyagolják , örökre vége van. Ennélfogva egyetlen hibát sem szabad átnézni s hajói viseli magát, nem lehet eléggé dicsérni és czirógatni. Az ember leghűségesebb szolgája a kutya és saját hibánk vagy ügyetlenségünk, ha nem ollyanná válik, minőnek lennie kellene ; nagy baj az, hogy sokszor olly ember kezére kerül, ki annyit ért az idomításhoz, mint a hajdú a harangöntéshez. Például, láttam egy vadászt, ki a szárnyalt madarat fiatal vizslájával kerestette s ez száguldozása közben jobbra balra verte fel a vadat, míg ö puskáját nyugodtan tölté. A vadászeb legjobb tápiája: főtt hús és árpadara. Nyers búst soha sem egyenek, mert ez rosz nedvekkel tölti el a kutyát s a kölyökbetegséget növeli. Hetenkint egyszer kénport kapjanak tejben s egy darab kén mindig beverjen ivóvizükben, melly természetesen naponkint, sőt forró nyári napon kétszer is megújítandó. Az eból világos legyen és szellős; e nélkül a kutyák nem egészségesek. Ne földön, hanem lábmagas talajzatra feküdjenek, melly bármikor elmozdítható, hogy az alatta meggytilt mocskot el lehessen takarítani. Alomnak legjobb a felrázott szalma, különösen a búzaszalma; soha és semmi esetre széna. A talajnak a fekhelytől lefelé esése legyen, hogy miuden nedvesség lefolyjon ; az ujtó nyáron sodronyból fonott vagy rácsozat, télire deszka. Levegő és mozgás a kutyák épségének fő feltételei s így az év azon részében, mikor nincs vadászat, a legnagyobb pontossággal kell arra ügyelni, hogy eleget mozogjanak. Legnagyobb átka az ebúlaknak a rüh, mert hol ez lábra kapott, nem egykönnyen irtható ki. Mihelyt megkapta ezt a kutya, rögtön elkülönzendő a többitől, a szalmát pedig mellyen feküdt elégetni s az egész ólat ki kell tisztítani, különben a baj a többire is elragad. A rüh eredetileg többnyire rosz tápiától és mocsoktól származik. Legjobb orvossága: először forró vízzel és szappannal megmosni s aztán naponkint többször egyenlő mennyiségű sulphur vivum és halzsír kenőccsel dörgölni be a kutyát s egyúttal ként adni be neki. Ha a baj nagyon elhatalmasodott már, a szenvedő részt mercurialis kenőccsel is lehet bedörzsölni, de ezzel nagyon ovatosan kell eljárni, különben megölheti az ebet, melly — ha nincs szájkosara — nyalni fogja a kenetet. Ebólban tartott kutyákat gyakran giliszták is bántják s ezek illyenkor nem képesek vadászni. Legjobb recipe: egy iccze lenmagolajba két drachma terpentinolajt felkeverni s ezt kétszer ismételni. Kölyöknek e mennyiség fele is elegendő. Végül — tanácsolja e sorok angol irója — calomelt soha se adjunk a kutyá-