Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-30 / 24. szám

384 mozta, néhány öreg kutyát visz a nyomra s midőn ezek már felriaszták az agancsárt, az egész falka hozzájuk csatlakozik és lehetőleg mindenki közel igyekszik maradni. Azelőtt tilos volt az udvar előtt lovagolni, de a mostani császár eltörülte ezen illemszabályt s mindenki tetszése szerint élvezheti a vadászatot, azonban senki sem használja fel e szabadságot s valóban ki a császár nyomában jár, az olly közel van a falkához, a mint ez csak óhajtható s ezenkívül itt mindig legjobban tudhatja, melly irányba ment a szarvas, mi az erdei vadászatnál fő dolog. A császárné kitűnő jelesül lovagol, tettleges részt vesz a vadászatban s annyit lát és annyit élvez, mint a legjobb lovas. Ha a szarvast saját pagonyában már nagyon szorítja a falka, rendesen kitörést kísérel s ekkor a fönebb említett tartalék-ebekkel találkozik. Ezek ismét más falka elé s ez gyakran újra más friss elé űzi őt. Illy módon körülbelől harmadfél óra alatt beadja a kulcsot. A szarvas alakja és állása soha se festőibb, mint midőn — hátát valamelly sziklának vagy fának vetve, kimerülten áll meg s aganccsal koronázott fejét méltóságosan emelve és lángoló szemeiből, szikrákat szórva, kihivó daczosan néz ellenségeire s ezeknek legkisebb mozdulatára előre lép, hogy halálharczot kezdjen velük. A falkár tudja, bogy a közel merészkedő kopóra bizonyos veszély vár s így mindent elkövet, bogy a kutyákat az agancsártól tiszteletteljes távolban tartsa. Ellenségeitől minden oldalról körülvetten, csodálatra méltó ennek nemes magatartása s a végső perczig bátor daczolása. Onkénytelen tolúl fel a meggyőződés, hogy az öt időnkint megrohanó friss tartalékebek nélkül, az első eredeti falka aligha boldogult volna vele. Minthogy azonban a vadászat nem tökéletes a vad eleste nélkül, e tartalékfalkák szükségesek —s az erdő királyának esnie kell. Egy jól irányzott lövésre a nemes állat összerogy. Ezután következik a kegyelemdöfés; elölábainak egyikét a patacsuklónál diadaljelül levágják, beleit a kutyáknak vetik s bulláját az ebőlakboz küldik vadászrész készítése végett. (Folytatása következik.) Fogolyvadászat. (Vége.) Septemberben könnyű foglyot lőni, de az ősz vége felé s kivált már december és január hónapokban olly vadakká válnak, hogy épen nem (várnak be s a legkisebb neszre felrebbennek. Illyenkor czélszerübb egy biztos jó vizslát vinni ki, mert a fiatalokra gyakrabban kell füttyenteni s a rebbenős fogoly a fütty hangjára is felszáll. Havatlan nedves időben jó sikert nyújt az ugarföldeken czirkálás, mert a sáros ragadós talajon a fogoly nem képes futni s így — ha másutt sehol sem — itt biztosan lesz vad kapható. A késő idényben még más módja is van a fogoly ej' tésének , t. i. nyugodt pony hátán egy répaföldtől a másikhoz lovagolni — s ez igen ajánlatos mód akkor, midőn máskülönben nehéz fogolyhoz jutni. Fogoly vadászatnál mindig előkajsza vagy keszeg lövésekre igyekezzünk szert tenni, mit akkor érünk el, ha álló vizsláink elébe kerülünk, a helyett hogy egyenesen hozzájuk mennénk fel. Ha far után lövünk, a madár még messze elszállhat,