Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-30 / 24. szám

383 resztútnál fejér mutató-ájj jelöli az irányt, kivéve a Compiégne felé futó sort, hol az olvasni nem tudók kedvéért veresre festett ujj az útmutató. A találkozó, mint mondám, hét mértföldnyire volt az erdőben. Útközben előtaláltuk M. Chariest, ki angol rókavadász módjára volt öltözve, kivéve az arany sujtást skarlát ruháján s az övéről lefiiggö kandzsárt, Egyedül ő van skárlátba öltözve; a vadászjelmez zöld frakk veres bársony gallérral ós ujj-hajtókával, veres mellény, három szögletü kalap, fejér nadrág s bossszú fekete csizma, a frakk, mellény és kalap gazdagon van arany- és ezüsttel hímezve. M. Charles tizenhat vadászló élén ment, niellyeknek mindegyikét egy-egy lovászfiú vezette, zöld kabátban és nadrágban s veres szegélyű kis szoros sapkában. Mihelyt az erdőbe értünk, Mr Gamble a császár magánistállójának fő lovásza csatlakozott hozzánk , húsz vadászlovat vezetvén a császár-császárné s némelly vendégek számára. Ezeknél jobb lovakat egy csomóban nehéz volna találni. Mr Gamble angol s osztályát egészen angolosan kezeli. A lovakat vezető fiúk közül tizenkettő magas szárú csizmát, fejér bőrnadrágot, fekete frakkot és kalapot, háromszínű mellényt és fejér nyakkendőt viselt; minden magához Gamble úrhoz hasonlított s a csín, egészség és jó kedv mintaképe volt. A többi nyolcz fiún a vadászjelmez volt; ezeknek a vadászat alkalmával a császár kíséretében kellett lovagolniok. A mint az erdőbe mélyedünk, ezt fokonkint sűrűbb- és sűrűbbnek találjuk s a meggyőződésre jutunk, hogy alig vagy épen nem találnánk ki belőle, ha ama minduntalan előbukkanó mutató kezek nem volnának. E meggyőződés erősödik a tapasztalással, hogy magok a falkárok, kikről a helyiség teljes ismeretét fel kell tennünk, sokszor haboznak az irányra nézve s csak amutató-ujj megtekintése után mennek tovább, — s valóban minden fasor és keresztút olly hasonló a másikhoz, hogy az ember semmi kalauzjelt nem talál e roppant vadonban. Hol a szálas erdő fái már öregek , ott nines bokor és cserje s a tájjal ismeretlen első pillanatra azt hinné, hogy a fasorokat elhagyva, az erdőn keresztül is lovagolhatna; azonban a mi olly könnyűnek tűnik fel, sok veszéllyel jár, mert a helyenkint több lábnyi magasságban összehalmozódott haraszt gödröket s kiálló fagyökereket föd el, mellyek a lovas baját hamar meggyüjtenék. A találkozó helyére érve, itt a korábban jötteket nagy tüzmáglya körül telepedetten s a társaság zömére várva találtuk. Itt mindig akad néhány árus, ki — café noir , café au lait, caíé eau de vie, de l'eau sucré s egyéb italok kiuálgatásával addig alkalmatlankodik, míg az ember egy petit verre valamit vesz tőle. Akiszabott időben pontosan megérkezik a császári társaság, négyes fogatú nyílt hintókban, fulajtárokkal és elönyargalókkal; s kiszállván a kocsikból, a vadászat megkezdéséhez készülnek. Az idő drága; mindenki lóra ül és szivarra gyújt s Mr Rule a falkával azony irányba megy , hol a kinyomozott nyolezas agancsárnak — körülbelül egy mértföldnyire rejlenie kell. Egyúttal két vagy három más falka, mindegyik négy párból álló, vitetik a szarvas erdőkörének különböző pontjaira, hogy — ha a főfalka nyomát vesztené, ezek törjenek reá. A szarvas fekhelyéhez közeledvén, az erdész ki azt már kora hajnal óta nyo-