Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-30 / 24. szám

381 lakott itt, in ég háza sem vala felépítve — megháltunk. Másnap reggel valóban számtalan csapat reznek túzokot láttam. Az Ain-Babusck, hol megállani s reggelizni akartunk, 4 óra alatt vala elérhető ; innét pedig Tebessa 2 óra alatt, minek folytán unván már a lóhátoni szüntelen hibázást, leszállottunk s az egész uton cserkészve, barátom 8, magam pedig két rezneket lőttem, nem számítva a sivatagorvok nagy számát, mellyet az előbbi lelőtt és fekve hagyott. A többi között egy szakállas keselyűt (gibaetus meridionalis) láttam a halfában s hason mászva meg is kísérlettem öt meglophatni, de be nem várt; s e sikertelen kísérlet okozta, hogy egy órával később értem el Ain-Babuscht mint Breuner barátom s öt ott már néhány turcos tiszttel találtam beszélgetésben, kik sátrukban reggelire meghívtak, Pelissier Emil főhadnagytól pedig két sivatagorvot (pteroclus alchata) kaptam ajándokba, olly fajból, minőt mi nem lőttünk. A csapat az éjen át az Ain-Babusehnál maradott, mi azonban Tebessa felé indultunk, hol de Bonvalet parancsnok szívességéből, a „bureau arabc"-bau kaptunk szállást. A következő napon barátom igen rosszul érezte magát, de mégis kilovagolt velem a sivatagba reznekekre, hol vadászatunk ugyan kedvező vala, de barátom állapota mindig rosszabbá válván, haza térni kényszerültünk s 6 napig tartott betegeskedése alatt csak egyszer volt alkalmam reznekvadászatra lovagolhatni. Egy alkalommal a midőn épen szép, kitömésre való liimtúzokot lőttem : atunisi Sahara felé fekvő begyek rögtön borúba burkolodztak s olly köd keletkezett, hogy Tebessát, valamint annak körfalait és Esculap magas templomát, melly utóbbitól alig egy német mértföldnyire valék, csak homályosan láthattam s éreztem is már a cbamsim első fuvallatait, bár ugyan enyhén és csendesen, mert az évnek még csak első szakában voltunk; mindemellett félvén , hogy Tebessát e ködben majd nem találandoni meg, teljes sebességgel lovagoltam hazafelé, hol midőn megérkeztem, a szél már elcsendesült , minden kitisztult s barátomat is annyira javult helyzetben találám : hogy remélhettem vele egykét nap múlva nagyobbszerü vadászatban résztvenni, mellyet de Bonvalet parancsnokkal már elhatározánk. Gr. Forgách Károly. (Folytatása következik.) A franczia császári lovasvadászatok. « Az idény múlt septemberben nyílt meg; a falkár M. Pule volt négy falkársegéddel, kiknek mindegyike a franczia rézkürtöt válláról lelógva viselte, mint ez régi képeken látható; a falka ötven pár kopóból állott, barmincz vadászlóval és tizenöt emberrel; mindez báró Lambert ügyes kezelése alatt, ki a vadásztanya közelében épített csinos kastélyt lakja. A kutyák miud angol rókakopók. Itt nem tenyésztenek, hanem évenkint új húsz párt hozatnak Angliából. A lovak is angol vadászlovak. Mind a kutya, mind a ló jól választott állat s a kitűzött czélnak teljesen megfelelő. A kopók eledele árpakenyér , apró darabokra vagdaltan s forró marba- vagy vadhús levesbe áztatva. A vad húsából szintén kapnak , néha lóhús is jut nekik , de ritkán. Vadásznapok