Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-30 / 24. szám

379 annyira: hogy a franczia mérnök s mi is már aggódni kezdtünk, míg végre ez eiőbrr bi azon hírrel lepett meg: hogy sátor áll rendelkezésünkre. 0 ugyanis arabjai egyikét a legközelebbi duarba küldötte, hogy az ott egy illy sivatagházat kölcsön kérjen, melly azonban, sajnos, sok helyen át volt lyukasztva. A nyerget párnául, a brnust takaró gyanánt használva, megvetettük ágyainkat és sovány, szárított zöldségből, datolyából s kávéból álló estebédünket elköltve lefeküdtünk. Alig negyed órai pihenés után tüzünk, mellynél főztünk volt, kialudt s minthogy a gondatlan arabok sem halfát, sem fát a tüzelésre nem gyűjtöttek, mi pedig: magam a lesen, barátom a főzéssel, a vadász és dragoman a lovak körül levén elfoglalva, arról szintén nem gondoskodhattunk, olly módon átfáztunk: hogy én e kimerítő lovaglás után, az egész éjen át a sátor közelében s körüle szaladgálni kényszerültem, magamat csak némileg is felmelegítendő. Legmegfoghatlanabb volt előttem, miért kellett illy mód nélkül dideregnem , — hiszen nem valék a sarkkör vidékén! Valahára ki viradt a regg.; ezt azonban még hidegebb, csipősebb „riach" követte. Sietve elkészítettük kávéból s datolyából álló reggelinket s Ain-Beisah felé útnak indulván, egy az utolsó eső által mocsárossá lett helyre érkeztünk, melly mocsár csodálkozásunkra olly keményen meg volt fagyva: hogy a jég lovainkat könnyen elbírta. 12 óráig tartó pihenés nélküli menet után, a nélkül hogy valamit lőttünk volna, természetesen fáradtan és éhesen elértük Ain-Beidah-t, hol egy gyarmatosnál szálást, sőt még ágyakat is találtunkmelly utóbbiak nagy örömünkre voltak s miután Gachmüddel, ki ez alatt hozzánk csatlakozott, más nap de Vivier parancsnoknál tisztelegtünk volna : ismét tovább Djebel Butztcbma felé folytattuk utunkat, hol jelenleg a Beni-schgatma arab törzs lakott, mellynél napnyugatkor meg is érkeztünk. Az út kellemes volt s időnk is vala elegendő az útközbeni vadászatra. Reznek túzokokat és örvös sivatagorvokat (pteroclus areuarius; arabul: kiadi) nagy foltokban, valamint minden nemtt nagyobb ragadozókat is találtunk s Breuner gróf barátom lőtt is két rezneket egy lövésre. E napon egyébkint nekem ís volt szerencsém, mert 5 örvös sivatagorvot, 3 vékony csőrü gr i sert s egy nyulat (lepus egyptiacus) lőttem s pedig mindezt a nyeregből; csak reznek túzokokban nem voltam szerencsés, bár azok olly számtalan sokaságban voltak jelen, hogy egy vadász csak középszerű vizsla mellett is, egy nap alatt egész öszvértekernyit lőhetett volna le e szép maradakból. Igy azonban Gacbmüd, Breuner és én gyakran sokáig jártunk a halfában, hol őket letelepedni láttuk, a nélkül hogy felverhettük volna, mig kopár helyeken ha felejtik lovagoltunk, 80—100 lépésre — ha pedig gyalog közeledtünk hozzájuk , már 200 lépésnyire felkeltek. Míg a Djebel butztcbma lábján levő erdőben a duart kerestük, addig én 4 saharai sziklai foglyot (perdrix petrosa) lőttem s valahára meg is pillantottuk a duar füstjeik a mint azok a legsűrűbb szagos fenyü és czedrus erdőből felfelé szállottak. Gachmüdnek - ki mint mondám előkelő arab családból származott — köszönhettük: hogy e vadak, kiket még európaiak soha meg nem látogattak, szívesen fogadának ; bár a vén nők eleinte gyermekeiket elölünk elrejtek, mintha attól 24*