Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-30 / 3. szám

34 Hogy Anglia vadászai ezt tehetik, bizonyítja utazásom, mellyre Liverpoolból azs Afrikán 1859. augustus 20-dikán indulók s ugyanazon városba az Ázsián ugyanazom év december 4-dikén érkeztem vissza a roppant bölényfővel, melly csarnokom vadásztropheáinak jelenleg koronája. Útra indulásom előtt mindent elkövettem annak kitudására, mellyik lesz a legjobb út és utazási mód a távoli nyugatra

; mennyibe keriilend ez s mi minder, szükséges az útra. Fájdalom azonban egyetlen amerikai utastól sem birtain többi ről értesülni, mint a mennyit már magam emberségéből is tudtam. Elmondák ugyanr hogy bölény a síkon, vizivad a tavakon és folyamokon, szárnyasvad pedig mindem felé elég található s a sárkány elbillentésével lőhető: de hogy milly útonmódon s mi áron lehet hozzájuk jutni, erről már nem volt tudomásuk. Okulási szomjamban egy könyvre akadtam, mellynek szerzője elbeszélte olvasóinak, mint töltött huzamoa és regényesen szép időszakot egy Pawnee nevü indián törzs népei közt s milly jóé ízlett neki a frissiben kivágott s nyersen párolgó bölénymáj; mit olvasván, (a imént említett étek kivételével) élénk vágyat éreztem egy Pawnee-törzsbez csatlae kőzni, a főnök leányába bele szeretni s eljegyezni őt magamnak egy időre ama vallásos és magasztos szertartással, hogy apja kunyhójához egy őszvért kösseW Mindezt mondom eléggé élénken elképzeltem, anélkül, hogy teljesülését legkevésbé is reniéleném. Mit olvastam e Pawneekról s a valóságban mint találtam őket, eze.í beszélésémnek későbbi tárgya lesz. Néhány gentleman továbbá azt mondá, hogy szürke medvét (grizzly bear) lese bői lőtt; mások ismét fitymálva szóltak az amerikai bölény (buffalo) vadászatáról mint a melly semmivel sem jobb egy ökörnek a béresudvarban lelövésénél. Azs valljon ezen ökörállitás valódinak bizonyúlt-e, olvasóim tapasztalandják, ha maj, a bölény kétféle vadászatának a „lesjáratnak" s a „lóhátról üzésnek" leírására k< rül a sor. Szóval sok urat találtam, ki állítólag mindent látott és elkövetett, csau, az utat, módot, költséget és gyakorlati eljárást feledte feljegyezni, mi másokua. útmutatásul szolgálhatna. Én tehát ez útra nem csupán saját kedvtelésem, hanem a végett is indúltauj hogy a Field*) hasábjain elmondhassam tapasztalásaimat, mellyekből kitünjéá mi a legjobb és legkevésbé költséges utazási mód és uti készülék; kellő tekintett« a személyes bátorságra is, midőn karavánban kell utazni sok száz mértföldnyire» sivatagon, hol a láz honos, a víz kevés, a rabló tömérdek. Továbbá ügyeltem art is, mellyik angol ebfaj s milly számmal szükséges az amerikai vadászatokra st lőfegyvereknek mellyik neme legalkalmasabb ezekre. Serét és golyócsövet, abä vagy felől tölthetőt, nagy választékban s a maguk nemében legjobbakat vitte, magammal. Minő hasznát vettem ezeknek, ez majd utam leírásában fog elöjöuj mellynek tárgyát az egyesült államokon átvonulásom, vadászkalandjaim s Amerii politikai és társadalmi viszonyai fölötti észrevételeim képezendik. Útra készülődéseim közt egyetlen aggodalmam vadászebeim mikénti átszáláj *j Mr Grantley Berkeley úti élményeinek közlesét a „Field" czimü angol sportlap janq 21-diki száma kezdte meg»