Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-30 / 3. szám

35 tása körül forgott, mert Angliában egy részt senkitől sem kaphattam utasítást, minő ebekre lesz ott szükség; más részt pedig nem tudván, vannak-e és minő ebszállítási eszközök az egyesült államokban, kutyáim biztosságát nem örömest akarám koczkáztatni. A „Field" szerkesztőjének biztatására és mert az „Afrika" tulajdonosának szivességéből e hajón külön ebólak szerveztettek, magammal vittem kutyáimat s vámot sem kelle értük fizetnem, melly figyelemben az oczeán túlsó felén nem részesültem. Ha e figyelmetlenség átalában a jöttömet tudó amerikaiak részéről eleinte meglepett, később nem csodálkoztam rajta, midőn azt tapasztalára, hogy Amerikában senki sem nyer hitelt személye, neve vagy rangja valódisága iránt, míg valamelly ismert amerikai nem mutatja be öt e név vagy rang jogos tulajdonosaként. Az egyesült államok utazó elnökének vagy Cobdennek nem hiszik el, hogy ö elnök vagy a szabad kereskedelem híres szónoka, míg valaki nem bizonyít mellette. Nekem sem akartak hinni. Druid vérebem , Brutus és Alice hozáraim , Chance vizslám, Bar szarvaskutatóm , felügyelőjük Bromfield György — és magam augustus 20-kán Afrika gőzös födelzetén valánk, melly a derék tengerész Shannon kap. vezénylete alatt NewYorkba volt indulandó. A szállitó dereglyén egy hivatalnok málháim azon részére tette kezét, mellybe fegyvereim voltak rakolva s vámot követelt ezektől, mit én kereken megtagadtam , mondván, hogy ez saját úti málhám s nem arúczikkül viszem. Csodálkozva kérdé, minek nekem ennyi puska , holott csak eggyel lehet egyszerre lőni ? — Ez csak ön tudatlanságát árúlja el, felelém ; mert a mint hogy az időjáráshoz képest vékonyabb vagy vastagabb ruhát öltünk, úgy én is a lövendő vad nagyságához képest más és más fegyvertveszek kezembe. — Eközben őamálhára ragasztott nevemet megpillantá s ezen túl békét hagyott. A hajóra érve, ezt borzasztó zsúfoltan találtam; az élő teher a világ mindenféle népéből állott, sürüu tarkázva ama nemzet fiaival, mellynek terjedt országát látogatni mentem; magam számára azonban külön cabint, kutyáimnak pedig külön rekeszeket, hol sem ők másoknak, sem mások nekik nem alkalmatlankodhatnak — szerezvén, olly elégült valék, minő csak lehet az, ki mögött legboldogabb óráinak színhelye elmarad. Bármilly új és élénk volt is előttem a jelenet, még sem vonhatta el telkemtől annak tudatát, hogy a kerék minden fordulása távolabbra visz szeretteimtől s megfoszt egy időre az élet ama kedves élvezeteitől, mellyek olly teljes mérvben sehol sem találhatók fel mint Angliában. Az idő azonban, e legjobb sa halandóktól annyiban is különböző orvos, hogy többször győgyit mint öl — s ép életerőm ruganyossága csakhamar azon irt adák sajongásomra, hogy hiszen önszámüzésem ideiglenes csak s Isten segélyével nem sokára visszatérek megkérdezni, nem feledtek-e el ? Az Afrika pompás egy tengeri hajó s testvéréhez Ázsiához hasonlóan ha nem is rendkívüli gyors, de annál biztosabb. Födelzetén régi ismeretséget újítottam fel évek óta nem látott Mr Brown vadászbarátommal s egy ujat kötöttem sir John Rennievel, kiknek társaságában sok kellemes órám múlt, bár sir John egyre azzal fenyegetett, hogy az indiánok megskalpoznak majd. 3*