Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-20 / 23. szám

363 ságra mutatván. Cst! esetten a puska felhozott sárkánya s a vizslák e hangra még halkabban kúsznak; most a vezér vizsla gyönyörűen kezd állani, a többiek mö­götte várnak — a jelenet művészi ecsetre méltó. A vadász az álló eb mögé lopód­zik , a falka virrh! felrebben, idegrázó e zaj, mert a lövés első az idényben s a helyett, hogy mindenik cső durranására egy-egy fogoly esnék, mindössze egy hul­lott le; na de semmi, jövőre majd jobban megy. A falka szétrebbent s a vadász majd egyenkint szedi össze őket a bokrok alól és a burgonyásokból. Ha ez utóbbi­ba szálltak, ott a lövésre meglapúló vizsla becse ki fog tűnni. Ha a foglyok egyesé­vel kelnek, a vadász olly gyorsan lőhet' egymás után , a milly gyorsan képes töl­teni ; vagy talán kettős lövések vannak napirenden s ekkor a táska hamar telik. Ha a vizsla sövény tövében állja a vadat, kerüljünk át nyugodtan a más ol­dalra s ba már készen vagyunk a lövésre, füttyei adjunk jelt társunknak, hogy ez a sövényt megzördítse ; de soha se ugrassuk be a vizslát; mert ezzel bizonyosan el­rontjuk. Pedig milly sokan cselekesznek illy eszélytelenül, minek aztán az a kö­vetkezése, hogy elkapatják az ebet s ez szelessé válik. Azon elismert elvnél fogva, bogy a rosz társaság a jót is elrontja, ovakodjék mindenki vizsláit illy szelessel együtt czirkálni engedni. A vadászélvezetnek és a sikernek legnagyobb része (a hajtóvadászatokat ki­véve) a kutya jóságától függvén, nem birom elképzelni, mint számolhat valaki erre és arra, tökéletes vadászeb nélkül. Annyi igaz, hogy egy országnak sincsenek olly jó vadászebei mint Angliának. Régi idők óta híresek ezek, becsüket már a régi ró­maiak ismerték s különösen azon czélra tartottak itt egy bizományost, hogy ez ki­tűnő kutyákat szedjen össze és küldjön Rómába. A küldföld előtt is olly becsben állottak, bogy Alfred egy ízben a rbeimsi érseket kérvén valamelly szívességre, levelével néhány kutyát küldött neki ajándékba. A pointer (rövid fekete szőrű vizsla) ujabb kor szüleménye s keresztezés és idomítás útján keletkezett. Legrégibb vadászkutyának a vérebet tartom , mellynek a skót szarvaskopúval keresztezéséből nyertük azon ebfajt, mellyet szar.asvadá­szatra használunk. Hajdanta a vérebet alkalmazták e czélra, de nagyon is vad ter­mészete miatt jónak látták vérét szelídebbel vegyíteni. A vérebet élesen jellemz­azon tulajdonsága, bogy a megkezdett nyom szimatjáról soha sem tér el. A nyui got-indiai Maroon háború alkalmával emberek nyomozására fordították azokat s párszázad előtt a vadorok rettegtek tőlük. Azonban térjünk vissza a foglyokra. Falkát rebbentvén fel, jó szabály először az öregeket lőni le, a fiatalja aztán könnyen szétszóródik; ezenkívül, ha az öregje megmarad, ezek az idény vége felé elmarják a fiatalokat. A kakas rendesen első , a tojó utolsó repül fel; mind a kettőt - ba a fiókok már anyányiak s nagyságra az öregekhez hasonlók — köny­nyü megismerni a mellükön látható pánczélról. Ha a falka porontyai még kicsinyek, ezek kímélendők , mert jó sportot fog­nak nyújtani, ba már az anyányiakat ellőttük. Vannak emberek, kik minden re­pülő és nem repülő állatra lőnek, talán mert a pufogtatásban telik kedvük : ezek sok kárt tesznek s én egy valódi lővadásznak örömestebb engedném meg, hogy az 23*

Next

/
Thumbnails
Contents