Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-20 / 23. szám

364 idény minden napján menjen ki vadászteremre , mint az illy kontárnak egyetlen egyszer is. Ha valódi lővadász nem akad társamúl, inkább egyedül megyek ki. A leg­kellemetlenebb dolgok egyike, pár örökké csevegő és dicsekvő pajtással vadászni, kik csak útban vannak s kikkel az ember rendesen könnyű táskával tér meg. A mohó vadász szintén kellemetlen társ. Ha a kutya állani kezd, eléd vág; ha egy­szerre lövünk, magának követeli a sikert; a legjobb helyeket kiválogatja s a ter­veket meghiúsítja. A jó vadásztól elvárható , hogy ne szárnyaljon, ne srétezzen , hanem tisztán lőjje el vadját. E czélból tehát az alant repülő szárnyasra, vagy a tőle elfutó nyúl­ra hosszant far után — a rézsút futóra vagy repülőre pedig előkajszán lőjjön. Soha se feledje, hogy a vad sebesen halad s ba a szem rajta függ, a kéz követni fogja ezt mozdulatával. Előkajsza lövés a vadat tisztán elejti, mert a nyúlat főbe találja, a madár pedig többnyire holtan zuhan a földre. Ellenkező esetben a nyúl az egész töltést elviheti, a szárnyalt madár elvergődik s mind a kettő gonoszúl vesz el. Fogoly vadászatnál a pointert többre becsülöm a setternél (a hosszú szőrűnél), mert a kurtaszőrüvel, ba úgy vau idomítva, hogy a lövésre állva marad vagy meg­lapúl, sikeresebb a vadászat. Aztán nem kiván annyi vizet minta setter s egy forró septemberi napon ez is nagy előny. Vizenyős helyen azonban a setter több fárad­ságra képes s nem lesz olly könnyen lábfájós mint a pointer. Megemlítem itt, hogy a vadászebek lábait nagyon jó naponkint erős hideg sós vízben mosni, nem csak vadásznapokon , hanem már egy héttel is az idény kezdete előtt; e mosás a lába­kat erősíti s megedzi, hogy ne fájlalják kemény talajon. (Vége következik.) Galamb-lóversenyek Angliában. A galamb-lőverseny (vagy egyszerűen galamblövészet = pigeon shooting) kedvencz időtöltése az angol előkelőknek s pár év óta ujabb lendületet vett e régi idők óta gyakorlott sport divatja. A szigetország minden részében vannak e czélú társulatok, mi azonban itt mintáúl a londonit fogjuk ismertetni, hol — kivált ta­vasszal és nyár elején, midőn az aristocratia nagy része még a fővárosban mulat — érdekes versenyek folynak Anglia legjelesebb lövészei közt, London keletészaki külvárosainak egyikében fekszik Hornsey Wood House, egy tágas lövésztér, hol régi idők óta évenkint sok száz és száz guineat nyernek és vesztenek a versenyzők. A czél azonban épen nem nyerészkedés, mint ezt az em­ber első pillanatra hajlandó volna hinni, tekintve a díjak és magánfogadások nagy­ságát; mert hiszen az odajárók leginkább a rang- és pénzaristocratia tagjai s olly sportsmanek, kik hasonló összegeket könnyen koczkáztatbatnak s többek aláírá­sából hamar jókora díj kerül össze. Az eljárás röviden a következő : Többen egymás között aláirást nyitnak 5 font sterlingjével; a begyült Össze­get több díjra osztják el; az első díjat a legjobb lövész nyeri, a második legjobb a másodikat, és így tovább.

Next

/
Thumbnails
Contents