Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-10 / 22. szám

358 néha rendetlen járásuk következtében, ha például magasan hordják is fejüket a zabolára nem nehezkednek, sőt inkább azt igen is könnyen viszik: azért itt a főtartásnak a zabola helyes hatásához mért módja egyelőre csupán az idomárnak markában levő érzésétől s tapintatától — mellyet csak a gyakorlat ad, de mellyet meghatározni, leirninem lehet — függ; de mit későbben minden idomár a ló járásának s testalkatának kára nélkül helyes arányba liozand. Első tanítóm e tekintetben nagyon lakonikus módot követett s a főtartásról nekem e néhány szót mondván: „a fő és test állása, tartása, a módot; a járás maga pedig a ezélt képezi, válassza ön azon módot, melly a természetnek leginkább megfelelvén, legbiztosabban czélhoz vezetend" — magamra hagyott. E kevés szóban nem épen kimerítő útmutatást, de elegendő okot és alkalmat találtam a gondolkodásra s ez által mindenesetre többet nyertem, mintha kötetekre terjedő szabályokat tanultatott volna be velem, mert ez utóbbiak soha sem mennek át az embernek vérébe, szokásába s mi a lovaglásnál — ha szabad így szólanom — legszükségesebb, markába és lábszáraiba annyira, mint azon elvek, melly eket az ember maga alkotott, szerzett tapasztalataiból maga szerkesztett össze, s ba még önállóságra nem vala képes, okszerű vezérlet alatt mintegy megtisztázott. Fiatal ló többnyire nyugtalan és szeles. E nyugtalanság azután rendetlen, habozó járást okoz; már most, ha e járást erőltetett törekvések által akarjuk javítani, a ló, melly ez esetben nem annyira járására, mint inkább arra gondoland, mikép menekülhessen meg a kényszer kellemetlenségeitől, még inkább tétovázni fog menetében , mint ellenkezőleg fokozatosan haladó tanítgatás, a leczkéknek szorgos de nem fárasztó ismétlése, gond és türelem azt olly szépen beleolvasztják a helyes állásba és járásba: hogy az idomár jóformán észre sem veszi magát, mire lova már e tekintetben egészen ki van képezve. Vannak eszközök, mellyek a ló megtörésére szolgálnak, de ezeknek használatát csak igen ügyes kezeknek tanácsolnám, olly esetekben, midőn a ló nem képtelenségből, lianem makacsságból vonakodik a rendes főtartást elfogadni, bár sajnos, igen sokan az idomítás siettetéseért azoknál is alkalmazzák, mellyek a legjobb akarat mellett sem felelhetnek meg idomáruk igényeinek s e kényszer által azután olly hibákba esnek, miknek eltávolítása tökéletesen lebetlenné lesz. Ez eszközöket mindenki ismeri; illyenek.például az ugrószíj, szorító szár, feszítő zabla, lefeszítő stb. s számuk a Buntingek szaporodásával minden nap nagyobb lesz. Nem akarom ez által Bunting vagy Karey lószelidítési modorát kárhoztatni, csak azt értem e megjegyzés alatt: hogy ők olly eszközöket használnak a lovak megtörésére, melylyek az ő alkalmazásuk mellett a legszebb eredménnyel dicsekhetnek, de ollyannak kezében, a ki nem Rarey vagy nem Bunting, gyilkok, mellyek a lovat ölik és nem javítják. A csikókantár az, és nem mindenféle mesterséges szerszám, minek használata mellett fogunk leginkább boldogulni, kivált, ba az idomár, mint már néhányszor említém, lovának testalkatát, hangulatát ismeri, a kezek és lábszárak használatát összhangzásba hozza, a tanításban a leczkék tapintatos felosztása mellett türelemmel halad s mindig azon elvből indúl ki: bogy a természet a legjobb vezér s ha bár azt módosítani sikerű lend is, de egészen átváltoztatni, magunknak alávetni nem lehet.