Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-08-10 / 22. szám

357 mítása. Rendes idomítás annyival inkább képes a lovat helyes súlyegyenbe hozni, mert csak idomítás által tauul az rendesen járni; a súlyegyen pedig csupán a rendes járás által érhető el — annyira a mennyire. Tökéletes súlyegyenü ló az én nézetem és felfogásom szerint nincs; — ez egyébiránt saját nézetem, mellyet másra erővel tukmálni nem akarok, annál kevesbbé, mivel igen sokat lehet ellene is, mellette is mondani. A lovaglónak súlya , e súlynak tartása, helyzete, inozdúlatai (a súly tartása alatt értem azon módot, mellyen a lovagló lovát általa inkább, vagy kevésbbé terhelni igyekszik) valamint a lovasnak helyes működése nagyon elősegíthetik a súlyegyen fejlődését, ép úgy mint gyeiig), határozatlan kéz, és erőtlen — nem eléggé szívós lábszárkezelés azt igen gátolhatják; mert az előbbi esetben a ló, fejét előre bocsátván a zabolára nehezkedik, az utóbbiban hátulját olly tunyán és ide-oda tétovázva vonja maga után, mintha az nem is az övé volna. Az egyensúlyra nézve igen fontos a ló fejének tartása. Ez különben nem csak az egyensúly miatt, hanem azért is tekintetbe veendő, mert rendes fötartás a lónak tetszetős külsőt ad, a járás könnyüségét előmozdítja s végül, mert a zabola csupán akkor hathat a ló szájára tisztán és határozólag, ha feje rendesen áll. A rendes főtartás az, ha a ló nyaka erőlködés nélkül előre és felfelé nyúlván, rajta a fő függőlegesen nyugszik, de minthogy a lovak nyakai igen különféle alkatúak, azért a fötartást soha erőltetni nem lebet s így az idomár tapintatától függ : hogy azt olly álláshoz szoktassa, minő a ló testalkatának leginkább megfelelvén, azt semmiféle mozdulatában nem gátolja, nem fárasztja, néki fájdalmat nem okoz s más részről a súlegyent és a zabola hatását sem zavarja. Igy például szarvasnyaku ló sohasem fogja fejét egészen függőlegesen tarthatni, olly ló pedig, mellynek dereka gyenge, nyaka marjánál nagyon hirtelen nyúlik felfelé s azonkivül még bosszú is, fejét nagyon is befelé tartja ugy annyira, hogy orra egészen szügyére konyul. Ezeknél azután, ba őket e hibáik daczára is nyereg alá akarjuk idomítani, a főnek azon állást kell adni, melly a többi testrészekkel leginkább megegyez s im, ez eset mindjárt egyike azokuak, a mellyekben mint mondám, szükséges, liogy a szabályt a ló testalkatához módosítsuk. Hogy a lovat az idomítás első idejében nem lehet rendes főtartásra kényszeríteni, azt mindenki belátaudja s azért ez is ép olly fokozatosan gyakorlandó, mint bár melly más része a lótannak s mértékül a többi haladás aránya szolgáljon, azaz: minél tovább megyünk az idomításban, minél inkább igénylik a mozdulatok, mellyekre lovunk már képes, a fő helyes tartását s minél inkább követelhetjük azt a ló kisebb nagyobb kiképzettségének folytán, annál több gondot fordítsunk reája. Atalános szabálykint tekinthető, liogy azon fötartás a legczélszerübb, mellyben a ló mérsékelten nehezkedik a zabolára, azaz: hogy sem egészen reá nem fekszik, annyira,hogy előtagjának minden súlyae helyen összpontosulván, mind alovarkeze elfáradjon, mind pedig a ló szája elzsibbadjon ; sem pedig ismét ez utóbbi, mintegy a zabola mögött levén, ennek a (zabolának) reá semmi hatása ne legyen. Az első eset akkor áll be, ba a ló fejét nagyon is felfelé tartja, vagy előre nyújtja ; a második, ba ismét túlságosan szligye felé ereszti; minthogy azonban fiatal lovak