Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-30 / 21. szám

331 A lóidomitás elem szabályai. A lovaglás sokféle; másként lovagol a katona, másként a vadász ; másként a versenyző, másként a műlovar. A lovas vadász furcsán érezné magát, ha egy jól kiképzett lovas ezred soraiban a sokféle nehéz mozdulatokat kivinnie, vagy makacs és a lőporszagtól félő lovon az ellenre rohannia kellene, valamint a katonának is ugyan meggyülne baja, ha bár még olly ügyes lovagló létére azt követelnék tőle, hogy a lovarkörben számtalan néző előtt holmi nyakveszélyeztető bukfenczeket vessen. A hány neme van a lovaglásnak , annyiféle módon idomitott lovakra van szükségünk s azt mindenki tudja : hogy máskép idomítja lovát a katona, máskép a vadász, máskép a műlovar stb. de mindemellett az idomitástan bizonyos pontig egy és ugyanaz s csupán ott válik szét különféle rendszerekre, hol a lovak már annyira beiskolázvák, hogy az idomítás felsőbb és kényesebb turnusába vagyis ügykörébe vezethetők. Magam kétféle czélra idomítottam lovakat, és pedig a katonai sa közönséges lovardai magán használatra s lovaimat egyszerre tanítván; az utóbbiak idomítását már befejezettnek láttam ott, hol az előbbieknek legnehezebb, legtöbb ügyességet igénylő idomitási korszaka, vagyis a lovardai leczkék bevégeztével, azoknak a hadrendbe osztása következett. Az idomitásban mindig azon szabályokat tartám szemem előtt, mellyeket első tanítóm mintegy vérembe oltott; de ezeket csak alapul használván, saját észleleteini s különféle kútfőkből meriíett útmutatások után tulajdon tapasztalatokat szerezve, azokat rendszeresitém s igy magamnak belőlük bizonyos módszert alkottam, mellyen néha, ha a szükség s a körülmények igényelték, változtatván, lovaimat e szerint tanítottam. Legyen alovaglóbárminő észlelő s függjön bár a legnagyobb következetességgel azon szabályokon, mellyeket netán elméletileg betanult, mielőtt magát gyakorlatilag kiképezte volna; s követte légyen ezen szabályokat szüntelenül a legszilárdabb raga;zkodással: mégis alig hiszem, liogy be ne lássa, miszerint ezektől számtalanszor el keilend majd térnie, a midőn már nem csupán lovagolni, hanem lovakat idomítaui is fog; mert a lovat sok esetben—a nélkül liogy az ezért rosz ló lenne—nem lehet a tanhoz idomítani s itt azután szükséges a tant magát, ügyesen és meggondolva a ló mérsékniényéhez s természetéhez módosítani. Nem azt, ki lovát a hol nem épen szükséges kegyetlenül megtöri s minden erővel elméleti szabályoknakaláveti: hanem azt nevezem ügyes és valóban gyakorlati lovaglónak, ki eddigi elvein is csorbát tud ejteni ott, a hol belátja, hogy kell s helyes tapintattal követett szabályain változtatván s lovát, annak kúrát, testalkatát, mérsékményét tanulmány tárgyává tevén, azt úgy idomítja: liogy ez által az elvek tisztábbakká, a lóidomitás körüli fogalmak világosabbakká, a szabályok határozottabbakká s bővebbekké legyenek és a ló maga is ne veszítsen, hanem nyerjen. A lónak növését s átalán testi fejlődését az idomár mindig szem előtt taitsa s ehhez mérje mindig a leczkéket; nem különben kell tekintettel lennie lovának 21*