Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-07-30 / 21. szám

332 szellemi tulajdonaira, vagyis értelmére és akaratára s ezek után intéznie egé*z eljárását. Némelly ló könnyebben, némellyik nehezebben veti magát alá idomárjának s azért emezt lassabban és több vigyázattal kell

; amazt gyorsabban leliet tanítani; de mind a két esetben hideg vér és kimerithetlen béketűrés szükséges, mert türelmetlenség az értelmes és engedékeny lovat is megzavarja, megrontja, míg az értelmetlent s makacsot egészen kihozza sodrából s végkép használliatlanná teszi. Az idomár nem követelhet lovától egyebet engedelmességnél , de ez engedelmességet ismét az értelem feltételezi; azért ő türelemmel s béketűréssel iparkodjék mozdulatait úgy intézni, hogy azok a még járatlan lónak érthetők legyenek. Ha a ló ellenszegül, ennek csupán félelem, tudatlanság s a legritkább esetben makacsság az oka, melly utóbbi még idomítás alatt levő lovaknál csak is akkor lehető, ha azokat eszélytelen bánlás már makacsokká tetie. Hogy az idomár lovának félelmét legyőzze, bánjék vele gyengéden, mert a gyengéd bánlás bizalmat gerjeszt; hogy tudatlanságából kivetkeztesse, tanítsa türelemmel és soha se fárassza vagy követeljen tőle olly valamit, mit még meg nem tehet, mert ez által makacscsá teszi s ha a ló már egyszer a makacsságban megrögzött, akkor csupán nagyon ügyes és értelmes lovagló gyógyíthatja ki e bajból, melly csakhamar második természetté , végre nyavalyává válik. Valamint türelem, ugy engedékenység is fő tulajdona az idomárnak, ne ragaszkodjék ő zsarnokias nyakassággal akaratához, hanem engedjen lovának bizonyos korlátok között s gondolja meg: hogy az emberi méltósággal épen nem ellenkező, az oktalan állat irányában eltűréssel s engedékenységgel viseltetni annyival inkább, mert csak igy és ez által, nem pedig túlfeszített szigor által fog czélhoz érni, melly czél :a lovat észszerű tanítással és bánlással oda kiképezni, hog}

r az a mi akaratunkat megérteni s teljesíteni képessé levén, végül is csak minékünk engedelmeskedjék. Hogy az idomárnak nemcsak elméletileg és gyakorlatilag kiképzett lovaglónak kell lennie, hanem a lovak alapos ismeretével is kell birnia , nem szükség említenem. A lóidomitás alaprendszere minden idomárnál s minden e tárgyról szóló munkákban ugyanaz s csak azon mód, mellyen az idomár azt felfogja s alkalmazza, teszen e tekintetben különbséget, melly különbség azután a tanban magában, a gyakorlatból eredt számtalan tapasztalattal gazdagodván, annyira kinövi magát: hogy ott már majdnem mindenki más rendszert követ. Azonban a rendszer nem levén egyéb a czélhoz vezető eszköznél, minden rendszer jónak mondható, ha annak segélyével czéluukat elértük s azért tapasztalatimat és észleleteimet itt feljegyezvén : azon módszert fogom követni, melly a legátalánosabb s mint már felül emlitém nékem alapul szolgált; úgy szintén ez értekezésemben csak azon pontig menendek, hol a lóidomitás különböző mellékágakra szakad, mellyek az alaptan kifolyásai levén, együtt gyökereznek ugyan, de nagyon eltérő módszereket képeznek. Az idomítás, már mielőtt a lovat a lovardába vezetnők, az istállóban veszi kezdetét; mert azon bánlás, mellyben a fiatal ló ott részesül, nemcsak testi kifejlődésére,