Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-06-30 / 18. szám

293 lett szőrük; liolott különben a hideg tüskéssé teszi a szőrt, ha csak sokat nem üget a ló. Egy kedvencz kanczám külhúsa annyira gyarapodott e bánásmóddal, hogy nyaka olly keménnyé és vastaggá vált, mint akármelly csődöré." Az Oaks ez évi nyertese Butterfly —s kívüle sok angol versenyló, már a gőzfürdő alkalmazásával lön idomítva. Sport-egyveleg. — Az angol rókavadászatok statisticája az utólsó (múlt őszi s az idei tavaszi) vadászidéuyről a következő adatokat mutatja fel: — 4178 kopóból álló 54 falka fogott 2443 rókát, lyukba hajtott 894-et; a vadásznapok összes száma 3298-at tesz, mellyek közt 115 üres nap volt. Legtöbb eredménnyel a Bramham-Moori falka vadászott, melly 117 nap alatt 100 rókát fogott s 44-et lyukba hajtott. E vidék eléggé el van látva rókákkal, kivéve déli részét, hol annyi a fáczán, hogy — mint tréfásan mondják — a fáczáuok a rókák szemeit kivagdalják. A lefolyt vadászidényt az egymást felváltó fagy, szél, eső, vihar és szimathiány miatt kedvezőtlennek, az eredményt mindazonáltal kielégítőnek tartják. — Nevesink völgyének erdei észak-Amerikában tele vannak vadgalambokkal. Először múlt februárban jelentek meg, de az idő nagyon hidegre fordúlván, tovább mentek s újra ismét martius végével jöttek el. A new-yorki sportlap szerint, kilencz mértföld hosszú s két mértföld széles terület csakúgy pizseg e madaraktól. Némelly helyütt annyi van egy csomóban, hogy az ágak letörnek alattuk. Vadászok sok ezeret lőttek le már közülök. — Londonban egy galamblövési handicap áll nyitva az egész világnak. Az illy versenyekben nyertesek távolabbról, a nem nyertesek közelebbről fognak lőni, a liandieapper által meghatározandó módon. Tizenöt galambra lő mindenki s a fegyver mindkét csövét használhatja. Hat díj van kitűzve: 100, 30, 20, 15, 10és5 sovereign. Tét 1 font st. s ki a handicapot elfogadja, még 5 fontot fizet. — A madrasi „Times" szerint egy angol katonatiszt Ceylon szigetén 18 nap alatt 21 elefántot, 11 vadbivalyt és 3 szarvast ejtett el. Angol sportlapok e rendkívüli vadászati eredményt minden megjegyzés nélkül közlik. — Feltűnő azon önmegtagadás, melly a vizslát jellemzi. A kopó egészen átadja magát a pillanat hevének, hajt és csahol a mint kedve tartja; a spaniel lötávolon kivül nem ismer parancsszót; az agár, mihelyt a pórázról leszabadúlt, egészen a maga ura; a tacskó a borzlyuknál csak azért áll, mert be nem mehet. De a vizsla ép azon pillanatban , midőn más kutya ösztönének tesz eleget s a vad után rohan — a vizsla épen ekkor áll meg s elfojtott léblzettel jelzi a vadat, mellyet pedig olly mohó örömest falna be. Mintegy azt látszik érezni: — „E vad nem enyém, hanem gazdámé s én addig állok itt, míg ő ide érkezik vagy a vad szárnyra kel." —Ha a jó vizslát, midőn vadat áll, vizsgáljuk: látni fogjuk, mint fojtja el íéklzetét. Világos hogy ez bizonyos önlegyőzéssel jár, mert máskülönben gyorsan léblzik, liheg és fúj s nyelvét rendesen kilógatja. Vadat állva azonban ezt soha sem teszi. Az