Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-06-20 / 17. szám

274 vagy lónak halálát okozná. Sokan az e vidéken uralkodó tisztátalanságot, mások a vizet vallják e betegség okának. Később vala alkalmam a tarnovi hg Sangusko-féle, krakrowicei hg Lubomierski-féle, kuszowi gr. Rozwadowski-féle lovakat s számtalan másokéit is látni, mellyeknek látása bennem Galliczia lótenyésztésére nézve a legkedvezőbb fogalmat szülte s bátran merem állítani.- hogy bár több helyen fordultam meg s több ménest vala módom megszemlélni, olly istállókat mint Tarnowban, másutt még nem láttam. Ezekben a gondviselés olly szabályszerű és pontos; a rendezés olly észszerű és helyes; a tisztaság olly átalános : hogy az ott uradalmi szolgálatban állott baromorvos maga dicsekvék, miszerint ha összeadná a több évi szolgálata alatt gyógyított lovak számát, ezekből alig esnék minden hónapra egy-egy; mi pedig nagyon szép annyi sok ló között mint itt van. A tarnowi istállókban olly egészséges és tiszta külsejű, tüzes szemű és fényes szőrű lovakat láttam : hogy még Wouwerman ecsetje sem lett volna képes ezeknél szebbeket teremteni; e festő pedig lóképei által lett hiressé annyira, hogy azon festményei, mellyekben lovak elő nem fordulnak, egészen értéktelenek valának, miért is ő ezeket később visszavásárolta s most még, csak egy kép létezik Wouwermantól ló nélkül, melly hajói vagyok értesülve, jelenleg a bambergi püspök tulajdona. A gallicziai paraszt lovát nem vezeti gyeplőn mint mások, hanem ha bár4ló van is szekere elé fogva, azok egyikének tesz csak zabolát szájába, mellyhez azután hosszú kóczmadzagot köt, de ezt is csak a legnagyobb szükség esetére, mert ö lovát, úgy mint nálunk az ökröt szokás, kiáltásokkal és másnemű hangok által vezérli. így ha meg akarindúlni, elrikkantja magát: „hiaa !" jobbra : „bottá!" balra: „vistá!" siess: „hia biaa!" állj „brrrrrrr !" s a szegény lovacskák olly szépen engedelmeskednek e kiabálásoknak, mintha csak gyeplőszáron kormányoznák őket. Vannak azonban esetek, a hol a jó lengyelek e furcsa szokásuknak meg is adják az árát. így a többi között egyszer több napig utazván előfogaton Tarnopol vidékéről Lembergbe, midőn a fővárosba értem, már setét este volt s az ég be volt borulva úgy, hogy jóformán semmit sem lehetett látni, kocsim pedig a kövezeten olly nagy robajt okozott, hogy a sebesen szemközt jövő szekeret csak akkor vette észre parasztom, mikor már minden kiabálás hasztalan volt s mi olly szépen ütköztünk s bonyolódtunk össze egy rusznyáknak fogatával: hogy félórába került mig szét tudtuk lovainkat választani s az összetépett szerszámot helyre hozni, ide számítván azon időt is, meliyet a két földi arra vélt felhasználandónak, hogy egymást jól agyba főbe dögönyözze. A gallicziai nép egymás között gyűlölködő és dölyfös, de felebbvalók irányában igenis alázatos; mutatja ezt ama szokás is: bogy a paraszt, ba valamelly előbbkelő emberrel jő össze, tisztelet jeleül legelőbb is keze hátát teszi le a földre, azután annak lábát, vagy lábaszárát csókolja, vagy öleli meg. Tarnowtól néhány mértföldnyire észak felé, közvetlenül Orosz-Lengyelország határán végre megállapodván, nagy vadászkészületeket tettünk, velünk levén S. kapitány, kiről már tavai tettem említést e lapokban s ki az egész hadseregben