Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-06-20 / 17. szám

272 „Mi is ugyancsak iparkodtunk, monda — meglehetős jól lőttíiuk , egyet kettőt az igaz hibáztunk, de aztán jobb is volt állásunk, mi legalább azt hittük. Hogy az Isten csodájára bírt ön annyit lőni ?" A kapitány arczán egy csepp örvendező vagy dicsekvő vonás sem mutatkozott s nem is felelt egyebet mint : „Krimiában tanultam!" Társai azonban kikérdezék Kex vadőrt s tőle hallák az iménti vadászjelenet részleteit. (Sporting Rewiew.) Gallicziai vadászatok. E lapok olvasói között bizonyára sokan vannak, kik gallicziai szomszédaink életmódját nem ismerik s minthogy vadászatok leírásánál, a vadásztérnek ép úgy mint a rajta tenyésző vadnak, nem különben a vadászoknak sajátságait megismertetni szükséges: először is Galliczia vidékeinek némi vázlatát s ezzel ez ország lakóinak ecsetelését kisérlendem meg. t Árva megyét elhagyva, Podwilk és Jordanow között léptem át a batáron s bár Árva megye északi része némi tekintetben hasonlít is Gallicziáboz, még sem tapasztaltam bármelly határ átlépésénél olly rögtön mutatkozó s olly lényeges különbséget mint itt. Árva megyének ezen részét tótok lakják ugyan s ha e tótok nagyon is lengyelesen ejtik ki a szavakat, mint a lengyelek szétszórt falukban laknak, mellyekben egy ház a mási któl rendesen 400—500 lépésnyi távolra esik s öltözetük is ollyan mint a túloldali lakóké: mégis jellemükben olly nagy különbséget találtam, minőt még hasonló esetben sehol, mert határszéleken eddig mindig azt tapasztalám, hogy ott egyik nemzeti elem a másikkal mintegy összeolvad, míg itt az ember minden egyesben, ha csak pár szót szóljon is véle , azonnal felismeri a lengyelt vagy magyart. A sandeci kerületet nagyobbrészt guralok (hegylakók) lakják s e kiválólag szép és regényes, de igen elhanyagolt és terméketlen vidék vadakban is bővelkedik , minthogy a Kárpátok rengetegeiben a medvék, vaddiszoók, farkasok, őzek, szarvasok és számtalan fajai a kisebb s nagyobb orvmadaraknak csak úgy hemzsegnek s nem ritkán zergéket is lehet látni, kivált a szepesi hegységek felé vonuló s azokkal összekapcsolt gerinczeken. Ezen kerületen azonban gyorsan kellett átvonulnunk s igy vadászatra nem vala időnk, azt a pár lövést pedig, mit az útközben eső burgonyaföldeken néhányan nyulakra, de — a tapsifülesek igen korán ugorván fel — nagyobbrészt hasztalanul tettek , vadászatnak nem is nevezhetem. t Óriási hegyeken kellett itt sokszor áthaladnunk, mellyek részint tölgy, részint hársfákkal vannak benőve, hol azután az imitt amott található tisztásokon nyomorgó silány pohánka, ikricza vagy zabvetések körül kémkedvén, sokszor akadtunk különféle vadak bullatékára. A föld igen ösztövér, miért is a lakók , beszámítva még tudatlanságukat éstunyaságukat, mellyben ők talán minden közép európai népet felülhaladnak, — igen szegények, betegesek és erőtlen halovány kinézésüek. Házaik fából s pedig nem deszkákból, hanem egymásra halmozott gerendákból épíivék • igen hasonlók azon csapdákhoz, mellyekkel nálunk a gyermekek czin-