Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-06-10 / 16. szám

— 260 __ természet rendes menetét a legjobb szándokkal sem gátolhatván meg, szeméremajkaiknak és nemző részüknek izgatott rángásában s a nyirkos folyadék fecskendésében sárlásuk azonnal mutatkozik, a mint a csődörrel érintkezésbe jőnek. Ezeknél azonban csak a csödör

reli összevezetést kell ismételni: hogy az inger növekedvén, a szemérmet és félelmet legyőzze s a csiklandós és szokatlan csikókancza, a csődör kedveskedéseivel mintegy megbarátkozván, végre magát neki alávesse. Minél határozottabban mutatkozik a sárlás, annál könnyebb lesz a hágatás s minél rövidebb tartamú ez állapot, annál biztosabb lesz a siker; mert hosszas ideig tartó sárlás közönségesen nem elemi, hanem beteges izgatottság és nőszínger levén, a fogamzást gátolja. Hogy azonban a hágatásnak mindig meglegyen eredménye, szükséges ebhez a legalkalmasabb időpontot eltalálni; mert sem a sárlás keletkeztében,sem pedig midőn annak hevessége már elmúlt, czélt érni nem fogunk; s minthogy a sárlás 24—36 néha 48 óráig is eltart : azért a hágatásnak legjobb ideje akkor van , midőn a sáriásnak legnagyobb tüze már kicsinyben engedni kezd, — mintegy 24—30 órával keietkezte után. Ezen, a sáriásnak a meghágatásra legalkalmasabb stádiumát, leginkább a megkísértés által ismerhetjük fel; de e megkísértést közönségesen vagy kénytelenségből vagy hanyagságból el szokták mellőzni s így sokszor nem sárló lovakat vezettetvén a csődör mellé, eredménytelen lesz a liágás, melly eredménytelenség miatt azután legtöbbnyire a csődört vádolják. Ménesekben, hol kétszer is lehet napjában a kanczát próbálni, könnyű lesz ez eljárás; de a kisebb lótenyésztő, ki csődörrel nem bírván, lovát néha messzire kényszerül vezettetni, hogy azt meghántassa: ezen előnyben igen ritkán részesül, miért is annak az alkalmas időpont felismerésében alapos tapintatra kell szert tennie, hogy a hágatás próbálás nélkül is eredményt hozzon. A sárlás rendes időszaka február elejétől május végéig tart s ez idő alatt az többször elmúlik s ismét újra támad, bár némelly kanczát ez állapot, néha az egész éven át bántja. Minthogy pedig a ló csikaját 11 hónapig hordván, a marcziusban vagy aprilisban hágatott kancza februárban vagy marcziusbau ellik : legczélszerübb őket mindig a fennmondott hónapokban meghántatni, részint azért, mert igy a földmives anyakanczáját a későbbi hónapokban bekövetkező földmunkáknál ismét használhatja, részint, mert ha a szoptató kanczákat legeltetjük, azok teje az egészséges és zamatos tavaszi fűtől sokkal több tápláló és növelő erővel bir, mi a kis csikókra nézve nagy előny. Későbbi hágatásnál, a kanczák későbben is ellenek s így azok ez által a nyári munkálatokra képtelenekké válván, a tenyésztés sokkal költségesebbé lesz. Sokan nagyon is hevesen sárló kanczáknál, hogy azokat a foganatos megbántatásra mesterségesen előkészítsék, érvágásokat is szoktak alkalmazni s más lehütő, ingermérséklő gyógyszerekhez folyamodnak, mik azonban szakértők keze alatt is ritkán vezetnek óhajtott eredményhez, míg szakavatlanoktől használva többnyire — de mindig károsak. A kanczát, mellyröl bizonyosan tudjuk, hogy sárlik, azonnal csödörhez kell vezettetni s ha ez utóbbi nem volna kéznél, hanem például a néhány órajárásnyira fekvő ménesben : a kérdéses kanczát mindjárt a mint állapotát észrevettük útnak