Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-06-10 / 16. szám

261 kell indítani, nehogy az idő eltelvén s hozzá járulván még az út fáradalmai: ingerültsége nagyon is csökkenjen, vagy épen a kancza elemi állapotába térjen vissza. Hogy az illy ló szállításánál véle a leggyöngédebben bánni, ha az etetés és itatás szokott órája útközben esnék azt megetetni és megitatni s mérsékelt menetmódban tartani kell; vagy hogy legczélszerübb öt kocsihoz kötve, vagy más ló mellett kézen vezetni: nem szükség említenünk, mert mindenki tudja, hogy fáradság, éhség és szomjúság, vagy másnemű ingerültség a nőszvágyat. mindig háttérbe szorítja. Megérkezvén a kitűzött helyen, lovunkat vezettessük valamelly istállóba s azt ott takartassuk be, hogy legalább is 1—óráig nyughassék, mielőtt a csődörrel összekerül; ba pedig ez alatt sárlása netán már megszűnt volna, jobb lesz azt ismét visszavezettetni s a jövő sárlást, melly legfelebb egy bét múlva újra beálland, bevárni, mintsem őt erőszakkal meghántatni, mellyeljárás ha néha gyümölcsöt hoz is: a kanczának nemző részeit mindig nagyon gyengíti. A hágatást sokféle módon szokták véghez vinni és pedig: vagy szabadon, úgy bogy a két lovat összebocsátván közösülésüket egészen kényükre hagyják; vagy pedig mesterségesen, liogy a közösülésnél mind a kanczát, mind a ménlovat emberi hatalom befolyása alatt tartják. Ez utóbbi módnál azután különféle fogásokat vagy műszereket szoktak használni, mellyeknek megválasztásában, nem különben alkalmazásában a legnagyobb ügyesség, a legóvatosabb eljárás szükséges. Kétségkívül sokkal ajánlatosabb az első mód, de szükség esetében, legtöbbnyire fiatal lovaknál a második is megjárja, sőt gyakran elkerülhetlen. Ha tehát nem szabadon, hanem kézből hágatik a kancza, akkor azt kantáron vezetik a kitűzött helyre, hol azután mind a két hátulsó csülkeire kötélhurkot vetnek s e hurkok szálait vagy az első lábakhoz, de czélszerübben a ló marján átvetett és szügyeig lenyúló szíjnak vagy hevedernek karikájába kötik, nehogy hátul kirúghasson. Két lovász a kaotárszáraknál fogva tartja; szükség — de csak ennek esetében pipát is tesznek orrára s midőn farka már fel van kötve s annak egyes szálai eltávolítvák nehogy serülést okozhassanak : két más lovász ismét a csődört vezeti elő szintén kantáron, melly is a kancza bizonyos részét megszaglálván, nőszingerbe jö s vesszejét kibocsátván, a hágásra készül. Most az egyik lovász a kancza farkát félre emeli, a másik pedig ez alatt a csödörnek vesszejét megragadván, a szeméremajkakon át a méliliüvelybe vezeti. Míg a csődör a nőszést végzi, annak kantárát gyengén kell tartatni, hogy ő a lovászok hatalmában maradjon ugyan, de mégis ne zavarja semmi a természet rendes menetét. Rövid várat múlva améuló derekán görcsös rángások mutatkoznak, farát méllyebbre ereszti s farkát csóválja, ez jele a magömlésnek, midőn t. i. a hím mag a női nemzörészekbe elömlik. Ezután az elzsugorodott vessző a szeméremajkakböl kicsúszik, a csődör lassan és kimerülten a kanczáról leszáll s a párzás be van végezve. Némelly ménesekben szokásos a csődört, mielőtt azt a kanczára bocsátanák, néhány lépésnyi távolra ezelőtt felállítani avégből: hogy a ménló termetén mintegy elbámulva, annak hasonlatosságát csikajára örökítse; mi azonban nem igen ajánl-