Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-06-10 / 16. szám

259 tában kell lennünk. Ha a kancza sárlik, egész magaviseletében bizonyos benső nyugtalanság mutatkozik; idegen lovak közeledésénél kapálódik és örvendve nyerít, mert mindig vágyainak tárgyát, a csődört véli közöttük; sokszor megáll, mintha vizelni akarna; hátulsó lábait, sőt gyakran mind a négyet szétterpeszti; farkát fel és félre emeli; ezenkívül nemző részének belső nyákbártyái veresek, mintha ki lennének gyuladva s azokból félig átlátszó, nyirkos, sárgás színű nyák szivárog ki; ha oldalait, hasát, derekát, vagy farát érintjük, bizonyos kéjvadászó, buja érzelmeket nyilvánít; továbbá többnyire figyelmetlen, engedetlen, néha még daczos is, mert minden érzékeit nemi izgatottsága s benső ingere veszi igénybe; keveseteszik, evés közben sokszor az ételt hirtelen odahagyja s nemi ösztönének kielégítését óhajtván, csődör után nyerít. A sáriásnak ezen ismertetőjelei azonban nem nyilvánulnak mindig az itt leírt határozottsággal, mert némelly kanczáról az elmúlik a nélkül, hogy észrevehettük volna, mig vannak ismét ollyak, mellyeknél e nemi inger és izgatottság egész a betegséghez hasonló hevességgel mutatkozik. E nemi izgatottság vagyis a sárlás, közönségesen 24—36 óráig tart s ezután elmúlván, 8—10 nap után ismét és ismételve előlép, mig vagy az ösztön kielégítése által, vagy pedig hetek és hónapok multán önmagától egészen elmarad. Ha tehát a fennemlített ismertető jeleket tapasztaltuk s ezek által a sárlás stádiumáról is némi fogalmat szereztünk magunknak, t. i. váljon az keletkezőben, főpontján, vagy már hanyatlóban van-e? bővebb meggyőződés végett kísérletet (kipróbálást) tehetünk. E végből a kanczát, az e czélra készült próba-rekeszbe vezettetvén, csikózabián tartatjuk úgy : hogy feje a szabadon álló oldal felé nézzen s azután a próba csődört (Probierhengst) erős álladzón vezettetjük elő, melly is amazt azonnal megszaglálja, nyaldossa, sőt még oldalait, farát s más testrészeit fogaival is csipdesi. A csakugyan sárló kancza mindezt örömmel türi; a csődörrel szerelmes (!) pillanatokat vált; a rekesz falaihoz tolakodik, hogy hozzá közelebb legyen; farkát emelgeti s nyugtalanul rángódó dagadt szemérem ajkaiból az említettem nyirkos folyadékot feeskendi; farát lebocsátja; hátulsó lábait szétnyújtja s egész magatartásában a legnagyobb nőszvágyat mutatja. Ezen jelek félreismerhetlen nyilvánulásai a sárlás azon pontjának, mellyben a hágatás sikeres szokott lenni. Hogyha ellenben a kancza a ménló közeledésénél füleit hátra veti; reá haragos pillantásokat lövell; fogait csattogtatja s azokkal feléje kapkod, legkisebb érintésénél szeszélyesen visít s a rekesz ellenkező oldala felé távozik; ha továbbá farkát bebúzza és az alúl nem folyatja az ismert nyakat, úgynevezett sárlótaknyat s átalán a ménló irányában kedvetlenséget vagy épen haragot tanúsít: akkor a sárlás még nem állott be, vagy már elmulóban van. Nem szabad azonban a kanczának illy gyöngédtelen viselete által magunkat tévútra vezettetnünk s az illy lóról további kísérlet nélkül azt hinnünk, hogy nem sárlik, mert sok kanczának e visszataszító modora csupán szeszélyes szokás, míg az először csődör alá kerülők csupa csiklandósságból, félelemből és —- bocsánat e kifejezésért! de az eredetiben is így áll, sziízies szeméremből nem nyilvánítják annyira észrevehetőleg vágyaikat, bár a