Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-20 / 2. szám

e folytonosan egyalakú térségek látványában. A siirti aszály közt egyes lombtalan kopasz pálmatörzsek tűnnek fel

; mint a messze láthatáron elvonuló hajók árboczai. A zordon magányban legkisebb szellő sein lengedez; az ég sötétkék boltját csak néha futja át egy-egy kis felhőcske, melly a közelgő esöszakot jelenti. Nem tudom, mi meglepőbb látvány: a végtelenbe elterülő egyhangú Llanos-e, vagy az Andeseknek égig nyúló bérczei." E nagyszerű térséget Humboldt Sándor Bonpland kíséretében a száraz idő szakban — Rosty Pál úr pedig az esősben utazta át s innen származnak uti vázlataikban az egyes eltérések. És most szakasszuk ki R. P. úr naplójából a caracasi Llanoson irt következő helyet. Május 28. 1858. — Kalauzom öszvért és lovat keresni visszatért Villa de Curába s magamra hagyott az elszigetelt Hatosban. Mintegy fogva voltam tehát a végtelen pusztaságon s időmet legalább arra akarám felhasználni, hogy vadásszak a Lianosokban. A vidék itt egyhangú de nem tökéletesen sík tér; kisebb emelkedések hullámoznak a távoli láthatárig. A tövér legelővel zöldellő lapályokban a sok zápor után pocsolyák, tócsák támadtak, mellyeknek nagyobb része a hő időszakban végkép kiszárad. E tavacskákat mimóza s egyéb növénybokrok szegélyezik; itt-ott egy-egy pálma nyúlik fel s közöttük roppant tisztások terülnek el, mellyeken számtalan marha, öszvér, ló, szamár s velük jó egyetértésben őz és kisebb fajú szarvas is legelész. Emberi laknak mértföldekre sincs nyoma; a bokrokban mindenféle madár fészkel, különösen nagy mennyiségben az apró zöld kajdács (Lorítas); a vizekben halakon kívül vízi kigyók, galvanicus angolnák s kisebb fajú krokodilok tenyésznek, mellyeket az itteni lakos Baba-nak nevez s nem tart veszélyesnek; csakis legfölebb ölnyi hosszúságúak. Valóságos krokodil (Cayman) nincs e pocsolyákban. Vad aránylag kevesebb mint Európában ; azaz, nálunk hasonló körülmények közt jobb vadászatra számíthatnánk. A nálunk ismert vadak közül néhány kacsafajra találtam s a mi sárszalonkánkra (Moorschnepf); az eddig előttem ismeretlenek közül feltűnt egy gólyanagyságú fekete- és fejér tollazatú szalonka s egy szintén Ízletes husú, egészen rózsaszín tollazatú, körülbelől lúdnagyságú kanalas gém. Ez utóbbi falkában él; ovatos, félénk s nehezen közelíthető meg. Ezek után jártam, míg a nagy hőség és éhség (huszonnégy órája, hogy nem ettem egyebet száraz Biscochonál=rkétszersültnél) vadászatom félbenhagyására kényszeritett; visszatértem a Hatosba s reggeliztünk. Mindamellett azonban, hogy e tanyások itt a legjobb földön és égalj alatt laknak s a marha, baromfi és vad orruk előtt van: nem birtak egyebet előteremteni, mint Ízetlen fekete babot s főtt vén tyúkot. Késről villáról szó sincs s az ember itt látja csak, milly kevés az élet elkeriilhetlen szüksége. Este felé, a nagy hőség megszűntével, ismét vadászni mentem s ollyszerü kalandom volt, mint Humboldtnak a Caymani Hatoson. Egy özet sebzettem meg és vettem űzőbe. A vadászat hevélyei közt megfeledkeztem a veszélyről, melly a