Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-05-20 / 14. szám

229 lebocsátkozánk a kis mélyületbe, tudván hogy a legközelebbi domborulatra érve már csak mintegy nyolczvan lépésnyire leszünk a két bikától. Oda érvén, a minta fü közül fejünket kissé felütők, láttak hogy két bika helyett három áll csendesen egymás mellett s hogy a lmllámzatos talajon még közeledhetünk. Végre az utólsó pontra — a bikákhoz mintegy ötven lépésnyire értünk s itt kissé megpihentünk, hogy léhlzetünk csendesüljön s a mászásbankifáradt reszkető kezeink visszanyerjék a kellő nyugodtságot. Aztán abban egyeztünk meg, hogy egyes vont csővemmel először én lövök az egyik bikára, aztán Bayard lő a másikra; karabínomat én s második csővét Bayard alkalomszerülcg használandván. Abban is megegyeztünk, liogy a lövés után azonnal arczra borulunk, hogy a megsebzendöbika meg ne lásson, melly hasonló esetben dühössé válván, bizonyosan megrohanná s összetiporná támadóját, ha ezt megpillanthatná s ba elébb második golyóval le nem teríttetnék. Ekkor nyugodtan czélbavettem a felém teljes oldalt álló bikát, de részint a púp magassága, részint azon körülmény miatt, hogy az állat szügyét és elölapoczkáit rendkívül magas fü fedte : szemmértékem hibás volt s e miatt golyóm felhajtott, a mint erről azonnal n.eggyőződtem onnan, bogy a bölény hevederéből — a szív vonalán ugyan, de magasan e fölött, vér szökellett ki. Nagy meglepetésünkre, fegyverem dördülése után rögtön egy negyedik bika — még az elébbieknél is nagyobb — emelkedett fel s kelt ki úgyszólván a föld gyomrából; Bayard arra tüzelt, de bátúl a czopákban találta s a bika döczögve ment odább. Látván, hogy valamennyi hátat fordítva ered futásnak, letettem a második lövésről s Pliillnek iuték , jöne a lovakkal, mellyek csakhamar megérkezvén, űzőbe vettük a futókat. Fekvésük mellett elhaladván láttam, liogy e négy vén bika egy kis patak mély medrében állott, melly magas fűtől környezve távolabbról nem volt észrevehető. Sylph könnyen kelt át a medren s már erősen nyomta a bölényeket, midőn ezek közül a két sebzett a többi után maradozni kezdett, egyenlő iramban futván egymás mellett. Sylphet úgy vezettem, hogy e két állat bal oldalomra kerüljön s felérvén hozzájuk, karabínomat a már elébb általam megsebzett bikára siitém, de lovam kánykolódása miatt czélt tévesztve, Bayard bikáját találtam térden s az állat ekkor fenyegetőleg állott meg. Karabínomat újra hamar megtöltvén, második (illetőleg harmadik) golyóm a vállapot érte,mireaz óriási állat összerogyott. Bayard és én csodálkozva állottunk bullája fölött; ennél nagyobb és szebb bölényt még a tapasztalt Bayard sem látott. — Megmértük a mennyire lehetett: mélysége a púptól a patáig öt láb nyolcz ujj,hoszsza orrától farka tövéig kilencz láb hat és fél ujj. Előlábának átmérője átérd alatt tizenegyujjnyi \ olt; teste átmérőjét vennünk nem lehete. Serénye, szakálla gyönyörű nagy, csuháját a púptól térdéig selymes göndör szőr fedte s olly kitűnően szép volt e csuha, hogy egészben óhajtván azt a tanyára szállítani, busából nem is vágtunk s csak farkát és nyelvét vettük ki, a többit pedig otthagytuk — fájdalom! farkasok számára, mert mire a tanyára értünk, olly késő s a távolság olly nagy volt, hogy zsákmányaink hazaszállításáról szó sem lehete. Felülvén lovainkra a második bika futásának irányát követtük s Bayard-egy — a fűben fekvő fekete tömbre irányozván figyelmemet, mindketten felkiáltánk;