Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-20 / 2. szám

20 sokkal biztosabb lesz. E nyáron többen próbáltunk túzoktojásokat költetni, de mindnyájan egy eredménnyel: mindenikünknél 5 napig éltek csak a túzokfiúk. Etettük kásával, búzával, léggyel, szöcskével, túróval, mind fiijában. E lapokban van belye felszólítani azokat, kik túzokot sikerrel neveltek fel, lennének szivesek a modort közzétenni. De térjünk vissza a farkasokra, mellyek teljes szabadságban s bö zsákmánynyal éltek itt sokáig, mit sem törődve a jövő gondjaival. Azonban az ö nyugalmas életük sem tartott örökké. Fodor János, E. L. úr tengeri csősze vállalkozott a farkasok pusztítására minden fegyverengedély nélkül s kerülői unalmas foglalkozását a sport sajátságos nemével váltá fel, melly neki nemcsak élvezetet, de hasznot is hozott. Fodor uram t. i. egy kóbor czigány vajdával három csaptató tőrt készíttetett, mellyeket éjjelre a tengeri dülö útjára rakott ki. S ime eddig már tizenegy farkast fogott, még pedig valamennyit elevenen. A tőr felállítva négyszöget képez; két oldalán, hol a rúgók vannak, sarkon jár, középen egy tollal ellátva. Csalfalatot nem tesz fel, csak a véletlen szerencsére bizza, hogy a vad bele lépjen. A tőr nincs leczövekelve, hanem mindenik végéhez egy öles láncz van alkalmazva, végén egy vas horoggal. A dúvad tőrbe lépvén az lábára csapódik s ő azt viszi, mig a horog valamibe meg nem akad. És mihelyt megfogódik a farkas : Fodor uram, a nélkül, hogy olvasta volna Rarey szeliditési módját, azt tüstént megszeliditi. A legutolsó fogás alkalmával E. L. barátom látogatására menvén, már jó távol a tanyától emberkiabálást és kutyaugatást hallottam. Beérve a tanyára, sajátszerű látvány tűnt fel előttem. Az udvar közepén egy nagy farkas kullogott bizonytalan irányban, követve 12 komondortól. A nagy telivér komondorok bizony csúful viselték magukat, mert egy sem merte a farkast megfogni: egyedül egy kis alkatú szuka gyalázta meg faját, mert ez, lehet mondani, mindig a farkas hátán volt. Fodor uram különös ember s ha módja volna, el is menne ö Gerarddal oroszlányfogásra tőrrel. A mint a farkast megfogja, vagy hurkos kötelet lök fejébe és beteriti, vagy rudakkal lefüleli, kötéllel összehurkolja száját, bicskájával kiveszi mindkét világát *),talyigája tengelyére alkalmazza a hurkos kötelet, mellynek végén a bekötött szájú vak farkas van; befogja egyetlen egy gebéjét s viszi foglyát a tanyára komondorokat gyakorolni. Fodor uram a farkasfogás mellett mellékes hasznot is élvez: több nyúlat lakmároz fel, egy fogásnál egy ártatlan bárányt is kapott a farkassal; sőt nem undorodik a fiatal farkas hús evésétől sem s azt mondja, hogy ez nem megvetendő ingyen pecsenye. Ha közelében kopófalka volna, a Fodor által megfogott farkast miért nem lehetne a falkának — mint a szarvast szokás — elbocsátani? Lehet-e szebb élvezetet képzelni, mint lóhátról, pisztollyal hallalit csinálni?Ezelőtt e pusztán hivatalos vadászat alkalmával - midőn a vizek be voltak fagyva s a földet hó fedé — a körül*) Itt megszűnik a sport. Fodor uram beerhetnd egy illy komondoridomitó pe'ldánnyal s a többit a kinzástól megkímélhetne. Szeri