Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-04-30 / 12. szám
189 Graiitley Berkeley vadász utazása az amerikai prairiekben. (Folytatás.) September 30-ka s a két következő elvesztett nap volt utazásomban, részint a nagy bőség miatt, melly még délelőtt megállani kényszeritett, részint azon körülménynél fogva, hogy az ebszekérnek baja esvén, a szerencsére egy közeli tanyán talált kovács annak kiigazításához csak akkor akart fogni, miután ebédjét megfőzte és megette s az éhes democrata lord hajthatlan akaratának feltétlenül hódolni kellett. Mire pedig a szekér elkészült, akkor ismét Canterallt rázta irgalmatlanul a hideg s olly láz vette elö, hogy lehetlen volt vele tovább mozdulni, minélfogva ö egy kunyhóban lefeküdt, én pedig a tanyahelyet jobb legelőre egy meredek martu patak partjára tettem át, hol a patak hirtelen csavarodása három oldalról védett. E rendezkedés közben egy indián (az első kit láttam) közeledett felénk ponyján, de olly furcsán ülte ezt, hogy — ha nem színlelé a részegséget, nagy mértékben ittasnak kellett lennie, mert alig birta magát a nyeregben tartani. Hozzánk érve pálinkát kért, de ezt nem s csak kevés dohányt adattam néki, mire a kis veresbőrü rám bámult, megforditá ponyját, tova lovagolt s nem sokára meggyőződhettem arról, hogy a nyomorú emberke nem színlelő kém, mert csakhamar lefordúlt s lezuhant lováról. Az okos pony rögtön megállott s míg mi nevettünk, az indián felszedkőzött, újra felült s lassan elbaktatott aprairiekbe, míg kutyáim a lánczon dühösen ugatták. October 2-kán Canterall felüdült annyira, hogy tovább utazhatánk. Nyolczadik napja volt ez már a sikon utazásomnak s bár mindenfelé nyomoztam —- de rőtvadnak vagy vadpulykának eddigelé még semmi nyomára sem birtam akadni; napi rendes zsákmányom grouse, fogoly, szalonka, kaczagó lile, guvat és tengeri nyúl levén. Láttam azonban krik- s egyéb vadkacsa fajt és nagyobb aranyliléket is, de lövésre egy sem jött. Mindjárt az elindulás utáu Chauce néhány prairie-grouseot állott, mellyek közül hármat s egy kaczagó lilét kaptam le. A hőség ezután rendkívül növekedvén, szekereimhez lovagoltam s egy lovassal találkozám , ki hírül hozá, hogy kétezer táborozó indián kirabolta a kormány postaszekerét s megölte ennek három bizományosát. A távozó lovas után nem sokára ismét ökörcsorda jött ugyanazon irányból, két szekértől követve. A bennülök megerösíték az imént hallott hírt s esetleg ép azon telepes emberei voltak, kihez ajánló levelet vittem Kansasból s ki Pawnee-Fork közelében lakván, házi gazdám leendett a közeli bölényekre teendő kirándulásaim alkalmával. E rémült visszafutamodók egyhangúlag tanácsolák, ne folytatnám ezen irányban utamat, mert az indiánok támadása a Fort Rileyben tanyázó katonaságnak már tudtál adatván, e vonal bizonnyal csaták és zavarok színhelye lesz. Canterall az egész állításnak nem adott hitelt s egyre biztatott, hogy csak mennénk Pawnee Fork felé; én azonban mit sem adtam e haszontalan ember sza-