Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-20 / 11. szám

177 _ pókkal es agarakkal íízte, amúgy a felföldön , imígy az alföldön. Le'nyeges tehát a különbség Magyar- és a többi iforonaországok között mind a vadászok-, mind a vadászat nemeire nézve ; mit a törvénytervezőnek, ha a vadászokra nézve a jogot, a vadászat nemeire nézve a nemzeti szokást és sajátságot sérteni nem akarja , ignorálnia nem lehet. Hogy a jogot nem kellene bántani , azt gróf Festetics fejtegette ; hogy a vadászat nemeire nézve nemzeti sajátságainkat és szokásunkat megsérteni—miután az semmi nagy államérdekkel összeütközésbe nincs — szintén nem volna üdvös: én gondolnám. Sokan, igen sokan , kiknek a vadászat egyedüli szenvedélyük , mellyet létező törvény kelesztett és pártolt, mélyen elkeserednének; gyarapodjunk pedig inkább egyébben. Aztán, ha már az e fajta nép kiszorult a zöld asztaltól, ne vegyük el tőle a zöld mezőt is. Azt mondják , hogy rántott csirke és sör mellett sokat elfelejthet az ember : tehát panem et Circenses. Mert kerített vadásztéreken kivül nem igen lehetett igazolni , hogy azon nyúl , melly a nagy birtokos széles táblaföldén nappali nyugalomra lefeküdt, nem a kis birtokos keskeny búzaföldén szedte-e éjjeli táplálékát? azt sem, hogy azon nyúl, melly ma itt fekszik, itt született-e váljon ? tegnap itt feküdt-e vagy a harmadik határból jött ma ide által ? Ezen a nyúl tulajdona felett a kisebb és nagyobb birtokos közötti vitát, a praktikus bölcsesse'gü magyar törvényhozás úgy döntötte el, hogy a nagy birtokos birtokának felét kizárólagosan eltilalmazván , felében és a kisebb birtokoséban közösen vadászhassék. Nem osztható tehát azon nézet, hogy a katona-kötelezettség , mellyből a nagybirtokosnak is kijutott a része s melly rendesen a 20 éves kortól 28 évesig tart, épen az élet legszebb szakában a kis birtokost megfossza a vadászat élvétől és ezt a nagybirtokos egyedárújává tegye , alapúiván az a földbirtok jogán , mellyből a kisebb terület is a vadat megtermi, táplálja és lakásáúl elszolgál. Nem adni valamelly jogot kisebb sérelem , mint létezőt elvenni; ha sokaljuk a vadászok számát, ám ne szaporítsuk ; — ne kelesszünk szenvedélyt abban , kit pályája másfelé hív ; ne csaljuk ki dolgozó terméből a mesterembert, üzért, hivatalnokot sat. ki az év minden szakában ellehet foglalva ; a mennyiben pedig az elszaporodott vad a föld termésében kárt okoz, bízzuk annak vadászatát a földbirtokosra , ki tavaszi, nyári és őszi munkája befejeztével erre reá is ér , és hozzá joga is van. Ezen nézeteket az erdészegylet törvényjavaslatára alkalmazva, ugylátszik, hogy alanyi lag , a vadászokra nézve sem a létező jogot sem az ország sajátságos viszonyait nem respectálta kellőleg , mert indokolásában ott tévedett meg, hol csak uradalmakról, alattvalókról és birtoktalan nemesekről s honoratiorokról emlékezik , a nem uradalom birtokosairól pedig megfeledkezik , holott kikre nézve szerinte is „jó alappal bir a földbirtokkal összekötött vadászjog" és a más földén vadászhatás nem „egyéni kiváltság gyanánt tűnik fel."—Az 1802. 24. t czikket tehát ez oldalról kár volt bántani. De hát kérditek : mért nem vadászhatnék ezentúl is a kisbirtokos ? azért, mert azon tér, melly előtte eddig törvényesen és igazságosan — mert a vad nem úgy nőtt a földhöz mint a fa— nyitva volt, elzáratik. Azért, mert nincsen 400 catastr. holdja, azért, mert az övét más vagyonosabb vagy pénzesebb kibérlette. Azért, mert—minden ki lévén körülte egyesek által bérelve — a hetedik batárba ingyen sem mehet, nem hogy tíz forint fizetésért.—Hagyjuk meg tehát a nagy vagyonosnak is a magáét, de a kisebb vagyont is hagyjuk irányában kiengesztelve az 1802. 24. practicus bölcsessége szerint. Tárgyilag is , t. i. a vadászatnak honunkban szokásos nemeire , az erdészegylet tervezetében igen kevés gond van fordítva. — Hogy lehet-e ezen törvénytervezet szerint Magyarhonban agarászni, és a felföldönkopóval vadászni? én kiolvasni nem birtam. Na, de ez az én hibám lebet csak ; mellyet azonban már csak azért is mentbetőnek tartok, mert Nadányi is úgy értelmezi : hogy a haszonbérben birt vadászterületen a bérlő nem agarászbatik , azért kéli ennek megengedését oda csatoltatni. A belföldi kopókról pedig említést épen nem találok. Ha tehát a jogon némi csorbítás ejtetett, nem mondhatom, hogy azt nemzeti sajátságaink és szokásaink gondos figyelembevétele köszörülné ki. Megengedem, hogy — nem ami viszonyaink között — ez igen jó törvénytervezet lehet, jelesül hajtóvadászatokra és lövészekre nézve ; de a magyarhoni vadászatokra belföldi kopóval