Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-20 / 11. szám

178 _ és agárral t. i., a vadászat megszűntetése ez inkább mint annak rendezése ; a megszüntetés pedig mint fönebb elmondám , nem épen kivánatos. • Mi pedig ezen törvénytervezet gyakorlati részét illeti, szerintem az is igen soványnak mutatkozik. Szép tér a 400 e's a 2000 hold , de még is csak falucska és pusztácska az , mellynek annyi minálunk a határa, s habár mindig a közepében állnék is és ott ugrathatnám a nyálat, rosz kopó vagy agár volna az , melly e téren belől a vadról leállana ; amaz a határon túl fordítaná , emez a határon túl fogná meg. Hátha még közel a szélhez ugranék ? De czéltalannak és kivi'aetlennek nézem a hatósági őröket is. Minek venne magára az állam új terhet és gondot, midőn az nem szükséges és senki sem kívánja? Ha találkoznék is ki nem bérlett tér, mellynek őrét a váltott jegyek árából ki lehetne fizetni, igen sok lesz, uiellyre jegy sem váltatnék s mellyet mégis őriztetni kellene, mert szívesebben belebotlik valaki a nem őrzöttbe ingyen , mint az őrzöttbe 10 forintért. Szerintem, ha a vadászat rendezésének szüksége beállott, az nem azért állott be, mintha az 1802 : 24. akár elveiben , akár gyakorlati alkalmazásában elégtelennek vagy megváltoztatandónak mutatkozott volna , mert a magyar nem irigy , vagy ha az „nem magyar az , ezudar az", bizonyítja ezt azon körülmény : milly kevés eddig az eltilalmazott vadásztér ; -- hanem azért, mert az újabb időben nehéz lévén felfedezni a régi tőrvényekből mellyik áll még, mellyik nem ? a vadászat ügyében sajátkép törvény nem létezett. Innen történt, liogy némellyek — bizony igen kevesen — az ujabb időben a törvény ellenére egész birtokaikat eltilalmazhatták, liogy a törvényesen vadászjoggal biró a nem tilalmazott helyen is akadályozva volt és liogy azok" is , kiknél az eidészegylet szavai szerint „a jó alap" hibázott, derűre borúra vadásztak és kiknél a vadászati jog valóban „mint egyéni el nem ismerhető kiváltság tünt volt fel." Ezek ellen a tilalmas évszak meg nem tartása, és a házi- és juliászebek gazdálkodása ellen voltak a panaszok mindenütt, a hol én az ország nagy részét ismerem és nem az 1802. t. cz. ellen. Nem új vagy ideiglenes , a létező állapotot megforgató törvényes intézkedésre van tehát szükség , hanem a létezőnek fenn és megtartására. Ebben benn van körülbelől mind az , mi a törvényhozást e kérdésben illeti, ami szerintem, de a német publicisták véleménye szerint is az volna: „hogy jogi szempontból a vadászat mint a vadhoz a birtok utáni jog biztositassék és a gyakorlatban előforduló esetek megitélhetésére jogelvek és vélelmek állítassanak fel, hogy a kihágásnak is eleje vétessék, de a vadá szat is lehetlenné ne váljék" ; „hogy közgazdászati szempontból a mezei károk óvása végett és nem a vadszaporítás czéljából •—mert az állam nem vadtenyésztő — a tilos idők , példáúl a tavaszi vetés kezdetétől usque finern messis , meghatároztassanak és a netalán mégis okozott károk megtéritessenek;" „hogy politialis szempontból a kiliágók megfenyitésére és a személybátorság biztosítására történjék intézkedés." Úgy , de törvényt tervezni a mint gr. Festetics mondja nem lehet egyesek feladata, abba nem is bocsátkozom s a mi keveset netalán a létező törvényünkön e nézetekhez idomítani kellene, végezzék az illetők. — Isten velünk! K. R. Lovaglási sport. Több német lap hibásan közölvén azon fogadást, melly gróf Zichy Edmund huszár százados s egy más úr között nem rég történt, sietünk a hiteles kútfőből merített adatokat ezennel közzé tenni : Gr. Zichy E. arra vállalkozott, hogy a Wels és Salzburg közötti 14 n. mértföldet öt váltott ló hátán öt óra alatt bátrateszi — s az ez ellen 500 szivarban történt fogadást aként nyerte meg, hogy a 14 mértföldnyi lovaglást 3 óra és 58 perez alatt végezte, miszerint minden mértföldre épen tizenhét perez esik, ide számítván még a lóváltásokhoz szükséges időt is.