Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-20 / 11. szám

172 _ kérni s ha ezt sokallják, higgadtan azt mondja hogy megéri az azt, ha trágyás szekere vagy eke elé fogja is, — mi annyiban igaz, hogy azon kivül, hogy a magas vérű kanezájával mezei munkáját végzi, évenkint egy csikót is kap, mellyet 3 hó­napos korában 150—250 ftonadel. — Ez különösen ott áll, hol a telivérek fedeznek s hol a kanczák már 5—6 nemzedéken át telivérektől származnak, mert némelly vidéken, hol a nemesités nincs annyira emelve, habár csinos külsejü, de többnyire puha csontú csikókat találunk. Nyáron a mének fedezés végett az országban szétküldetnek négyével ötével, egy csődörös fölvigyázata alatt, kinek nem csak az áll kötelességében, hogy a reá hizott állatokra ügyeljen, hanem egyúttal, hogy a kanczatulajdonosoknak a mének megválasztásában is tanácsot adjon, valamint arra is figyeljen, váljon a fel­hágott kancza a jövő évben csikót hozott-e vagy sem : mert az előbbi esetben a ren­des hágatási dijon felül, melly 5 tallér, még pótlólag 3 tallért kell fizetni a kancza­tulajdonosoknak. A csődörös jelentése folytán hágatási naplót vezet s a tenyésztett csikókról rendes származási leveleket ád ki a cellei ménes-feltígyelőség. A csődörösök nem csak minden kanczát ismernek, valamint annak csikaját is, mellyeket szintén szem­mel tartanak, — hanem azt is jól tudják, a különböző csödörök milly kanczát igé •nyelnek s viszont, hogy így jó eredményre számolhasson a tenyésztő; igen érdekes tehát ezen egyénekkel ez iránt értekezni s valóban meglepő ama józan nézet és he­lyes tapintat, mellyet e gyakorlati úton szereztek maguknak. Atalán a legjobb lábon áll a tenyésztés ama vidékeken, hol az első rendű te­livér csődörök hágnak s hol a kanczák is már nemesbek és jobbak is; itt a paraszt­tenyésztők a telivérekkel annyira megbarátkoztak, hogy csak azokkal vagy igen nemes félvérekkel bágatják meg kanczáikat. E nemes félvérek, különösen az Angliából hozottak igen jól örökitik át magu­kat; míg ellenben a kevésbbé nemes ménektől, mint némelly Cleveland vagy yorkshireicsődör után, csak kivételesen esnek apjaikhoz hasonerejü s alkatú csikók, söt inkább vagy a kanczákra ütnek az ivadékok, vagy a gyakori hosszú szárú csi­kókról ítélve a mén valamelly nemesb elődjére. Ezt mint új megerősítését vévén azon sokszor tapasztalt igazságnak, hogy a nemesítésben sikeres haladásra nem csak kanczáinknál nemesebb vagy a tenyész­tés czélját tekintve erősebb ménekre lesz szükségünk, hanem ezeket először egy bizton átörökítő faiból (a yorshirei mének nem sorozhatok azok közé, minthogy yorkmegyében a nemességnek igen különböző fokain álló lovak tenyésztetnek) másrészt ollyból is keilend választanunk, melly vérre vagy nemességre nézve is az alap tenyészanyagnál sokkal alább ne álljon, — melly hibába többnyire azon tenyésztők hajlandók esni, kik az anyag szaporítását látják szükségesnek s ezt rög­tön egy Clydesdale- vagy black cartehorse-sal (fekete nehéz tehervonó lófajjal) való tenyésztéssel akarnák elérni, azonban vékony s nemesebb kanczák után nem vérre és testre közepett álló ivadékot, hanem többnyire anyjuk méhében ki nem fejlőd­hetett s inkább erre mint apjára ütő hosszú lábú, puha idomtalan csikókat nyer­nek , — meri —non datur saltus in natura. ^K

Next

/
Thumbnails
Contents