Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-20 / 11. szám

171 _ vérű lovakból, valamint az országban tenyésztett és Angliából bozott nemes félvérekböl, ugy szintén erős yorkshirékből és Clevelandokból állanak. — De van ott még 40, nagy részt eredeti angol telivér is, átalában véve mind a legjobb verüek s kitűnő erős testalkatnak, mellyek közt nem hagyhatom említlenül a nemes állatok tömegéből kiváló Westow-t Melbournetól egy Muley-Moloch kanczából; — úgy szintén P o o d 1 e t Iontól; the Niggert Robert de Gorhamtól; az öreg H. S w i t b i n t Velocipedetől; Mongrelt Curetól fél testvérére Blemishre emlékeztetve; a gyönyörű Epaminondast Epirustól több versenyek nyertesét Angliában s végre a Németországban nevelt Hornist Drum Majortól, mellyben, alapját (fundamentum), csontozatát s mélységét tekintve, egy hunting ponyt vélünk látni. Bármellyike e nevezett méneknek bonunk legnemesb ménesében mint apaló szolgálhatna s uem kellene tartanunk attól, bogy jóravaló kanczák után magas szárú, keskeny, pályára többnyire ép olly kevéssé mint más használatra alkalmas legfelebb vékony nyakú és sima szőrű lovakat fogunk nevelni, mint ezt látni sokszor van alkalmunk, vajha mondhatnám, hogy csak volt. Sajnos azonban, még mindig látunk bonunkban egyes ménekkel tenyészteni, mellyeknek egy kis pedigreen vagy véletlenül egy rosz compania fölötti győzelmén kivül erre semmi ajánlata sincs,. A nevezett mének vételénél a véren kivül — erős lábszárak, jó derék, valamint átalán helyes tagarány volt szem előtt tartva s választásuk — különösen félvér kanczákra leendő alkalmazásukat tekintve — azon kitűnő értelmességről tanúskodik, melly az egész hannoveri lótenyésztés körül észrevehető s melly máris azt eredményezte, bogy a különben olly puha, sokszor formátlan s vérnélküli német közönséges kanczákból, több nemzedéken keresztüli nemesítés következtében, elegáns kocsis lovakat és sokszor jó paripákat, sőt jó vadászlovakat is tudnak előállítani, sőt a szolgálatképtelenné vált félvér mének helyét már belföldi tenyésztményekkel is pótolhatják, mellyek angol telivérektől és magas vérű kanczáktól származnak. A parasztok és a kis birtokosok, néhány kanczacsikót kivéve, mellyeket tenyésztésre tartanak meg, három hónapos korában többnyire mind eladják csikaikat, a szomszéd tartományi különösen meklenburgi nagyobb birtokosoknak, kiktől azután a hannoveri ménesbe 3—4 éves korukban visszavétetnek — s igy tulajdon méneik ivadékaiból a legsikerültebbeket kiválaszthatják; ez által, tekintve e nagy választékot, jobb s bizonyosan olcsóbb méneket állíthatnak ki, mintha azt tulajdon kanczáiktól nevelnék s e költségkímélés következtében képesek az eredeti angol csődörökért többet adni és igy első rendű angol méneket megvenni —- a tenyésztőre bizván azokhoz érdemes jó kanczákat nevelni vagy szerezni, — mi okvetlen bekövetkezik, mert a tenyésztő a jó csődörök után nevelt csikókat jobb áron eladván, a nagyobb nyeremény által, melly in ultima analysi a fő nemzetgazdászatí indok, lovainak jobb tartására van buzdítva, de másrészt kancza csikajában nemesb tenyészanyaggal bir, mi nemzedékről nemzedékre emelkedik s vele a a tenyésztő haszna, kedve és értelmessége is. — Nem egyébnek tulajdonithatni azon gondot, mellyel a hannoveri tenyésztő különösen kauczája iránt van s nem ritkán hallunk attól egy illy már magas vérű kanczájaértl200, sőt 1500 forintot el-