Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-20 / 11. szám

170 _ a vadász vitte nyergén. E közben hirtelen megpillantánk néhány élesen ügető lovast a távolban s újra egy gazellanyáj közeledett felénk. Megkisértém még egyszer szerencsémet, de siker nélkül lőttem. Barátom is lőtt lovaglás közben s bár egynek ellőtte lábát, az le nem telepedett s gyors lovaglásunk daczára sem valánk képesek öt elérni. Nem sokára előjött a tsausz, ki a gazellákat sikertelenül sokáig üldözte verítéktől habzó lován , mellyet a duarban , hol megállottunk, baktömlőből megitatott s megjegyzésemre,hogy a lónak majd baja lesz, azt válaszolá a dragoman segítségével , hogy ez épen nem ártalmas ; — nálunk e ló oda lett volna. Ezután három gazellánkkal a kaid duarjába bevonultunk , örvendve jó vadászatunknak s mindnyájuknak köszönetet mondtunk az élvezetért, mellyben részt vettünk. Este ismét egy más „mrabet" (őrült) jött sátorunkba, ki is ebéd után a tálba markolt, abból a pálmagyümölcsöt arczunkba dobálta s ezután a nélkül, hogy szólt volna eltávozott. Tolmácsunk Ben-Gassem látható büszkeséggel mutatá nekünk ez embert s azt mondá : hogy az annyira szent, miszerint még soha egy okos szót sem szólott. Másnap reggel útnak indúltunk a kaid és fivérei társaságában, kik a DjebelAuresekig kisértek s itt tőlünk elváltak, hogy rokonaikhoz csatlakozhassanak, kik nejeikkel, sátraikkal, marhaikkal^sat. szintén e kopár hegységen vándoroltak át jobb legelöt keresni, mert az Ohdna sivatagjainak silány és szomorú növényéletét már keveselték. Hosszú és fáradalmas utazással végre El-Gantrahra, a Ziban oázok elsejére értünk. Ez saharai vadászataink egyike; ha azonban gyönge tollamnak e vázlata kegyes és engedékeny fogadtatásban részesül : megkisérlendem a hegyi vadászatok tollrajzait. A színhely kevéssé ismert hegyláncz, a kis Atlasznak a tunisi Saharába nyúló gerincze, mellyről teljes biztossággal elmondhatom, hogy én vagyok az első európai ki ott vadászott. Cir. Forgách Károly. A hannoveri országos menek Cellén. Minden lókedvelőre meglepő szép s érdekes látvány a hannoveri országos ménistáló Cellén, hol egy angol kertet képző liget közepében álló négy igen tágas, világos ésczélszerüen, de fényűzés nélkül épült istállóban 220 különböző vérű mén van elhelyezve. Ezeknek rendes jártatása nyáron a kertben, télen többnyire az istállókhoz közel álló csinos lovardában történik. — Ugyanis a rendes tartáson kivül itt igen nagy befolyást tulajdonítanak a szabad levegőn mozgásnak arra, hogy a csődörök nemző képességüket soká megtartsák, valamint Angliában is, hol, ha nem tévedek, Irish Birdcatcher, melly megerőltetés folytán tizennyolcz éves korában már csak hat kanczát tudott fedezni, egy évi pihenés s naponkint négy órai jártatás következtében — még azután hat évig jól szolgált. A mének, mellyeket a ménes igazgatósága egyenesen e czélra vesz, a herrnhausi s neuhausi királyi ménesekben m veit mintegy állandó fajt képző magas-