Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-20 / 11. szám

VADASZ- ES VERSENYLAP. Péntek, április 20. 11. sz. Negyedik évfolyam 1860. i I Vázlatok saharai vadászéletemből. (Folytatás.) Nem sokára nyergeltek, még pedig milly lovakat! Kivonúlván a vadászatra, lehettünk lovasok húszan vagy harminczan, a számot biztosan nem mondhatom, mert néhány mindig távol volt és gazellanyájak után kémkedett. Megvallom nyíltan, hogy nem vagyok különös lókedvelő, de sokáig nem telhettem el e pompás állatok bámulásával; a kaid és fivére a jeles liajtó, kiválúlag felséges lovakon ültek. Hallottam már, bogy a Beni-Bitam törzs birja a legjobb lovakat; de várakozásaimat csakugyan felülmúlva találám; ezenkivül Sidi-Ben-Heuni valamennyi fivérének is arannyal himzett nyerge és lószerszáma volt. A kaid nem volt jó kedvű, mert nátha és főfájás bántotta, miért is fegyverét, egy közönséges lőkupakos franczia kettőspuskát, fivérei egyikének adta át hordozás végett; a többiek, minket kivéve mind fegyvertelenek valának. Csakhamar megpillantottunk egy gazellanyájat s miután azt kissé megkerültük, hogy jó szelet nyerjünk —mert máskülönben a hajtás hasztalan— megállottunk és pedig olly messze töltik, hogy nem valék képes számukat meghatározni. A jeles hajtó már 500—600 lépésnyivel hátrább megállott lóháton, a fivérek egy másika pedig mögöttünk leszállt s 15—20 lovastól elfedve, gyorsan a mint csak lehetett, rövid kapájával s kezeivel egy U— 2 lábnyi mélységű hosszas mélyedéket ásott a kavicsos homokba s a kihányt kövekből a gazellák felé fekvő ol11 • t .j 1 I