Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-10 / 10. szám

157 _ A csikók patkolásáról. A mint a csikó azon korba lép, hogy vagy befogva, vagy nyereg alatt idomításáboz foghatunk s így kemény földön, kövezeten, sárban sat. járni kényszerül: a patáknak oltalmára azoknak megpatkolása elkeriilhetlenné válik. Igen szokásos a fiatal lovaknak eleiute csak első patáit megvasalni, míg a hátulsók patkolatlanok maradnak egyelőre; részint azért : hogy előbb első lábaikon tanulják tűrni a patkolást s úgy a hátulsó lábak megvasalásálioz mintegy elő legyenek készülve, részint, hogy apatkókoni járáshoz szokjanak, anélkül, hogy hátulsó lábaik az elsőkbe ütközzenek s végre mert a hátulsó paták, a testsúlynak kisebb részét vivén s átalában inkább toló, mint vivő erővel birván, az elsőknél későbben fejlődnek ki, úgy erőre, mint nagyságra nézve. Minthogy az első patkolás, ha ügyetlen kezek által, a szükséges kímélet és elővigyázat nélkül történik , igen kellemetlen befolyással van a fiatal lóra , melly azután emlékében mindig megmarad s későbbi bizalmatlanságot, csökönösséget s ellenszegülést okoz , annyira, hogy majdnem minden lónál, melly a patkolást meg nem állja, ennek okát e műtétei előszöri eszélytelen alkalmazásában kereshetjük; azért illyenkor nyugodt és észszerű velebáuásra annyival inkább kell tekintettel lenni : mivel a nehéz patkolásu lovak értéke csupán e miatt tetemesen csökken. Ilogy a csikót már zsenge korában szoktassuk aboz, mit későbben nem szenvedne el olly békésen, igen czélszerü annak lábait egyszer kétszer ketenkint, czirógatásokkal s bizalmas kedveskedő szavakkal óvatosan mint a patkolásnál felemelni , a patát fokozatosan, mindig erősebben veregetni, jobbra balra fordítani s átaláu mindalioz szoktatni, mit a patkolásnál tűrnie keilend, bogy ez idegenszerű érintkezésekkel mintegy megbarátkozzék s megtanúljon liárom lábon állani. Ha azonban a csikó még olly nyúgodtan áll is az istállóban, midőn azt a kovácsmükelyhez vezettetjük, az elővigyázatot meg kell kettőztetni, mert ez állatok mindig bátortalansággal s bizalmatlanéi közeliinek az illy műhelyekhez. A fiatal lovaknak patái közönségesen kemények és szívósak levén, a vágó késnek nem igen engednek, miért is azokat, már néhány nappal a patkolás előtt agyaggal vagy tehénganéjjal kell meglágyítni, nehogy a kovács e meglágyitásra olly szereket használni kényszerüljön, mellyek a körömre károsan hatnak. Aggodalmas, nyugtalan, félénk lovakat a patkolás alatt nem tanácsos megkötni, mert könnyen kárt tehetnének magukban, hanem legjobb őket a szabadba vezetni s ott a lábak felemelésénél, a köröm kifaragásánál, a szegeknek beütésénél czirógatni, hozzájuk bizalmasan szólani s nékik zabot, szénát, kenyeret, vagy sót adván, figyelmüket inkább e tárgyra vezetni, vagy idősebb lovat állítani melléjük, mellynek közelében az illy szilaj csikók mindig bátrabbak s bizalmasabbak. Csupán határozott, akaratos ellenszegülés és csökönösség esetébeu szabad a lovat korholó szóval, vagy szigorú haragos tekintettel büntetni, s erőszakos érintés csak akkor menthető, ba már minden szelídebb kísérlet megbiusúlt s a legnagyobb szigor elkeriilhetlenné válott.