Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-04-10 / 10. szám

152 _ íí r n ii t l e j Ite r k e 1 e y vad ász utazása az amerikai prairiekben. (Folytatás.) Néhány mértföld hátrahagyása uián nagyon elhagyottá és egyhangúvá lön a táj, mellynek csekély hullámzatait mindenfelé barna száradó fü lepte, alacsony pozdorral és itt ott egy egy vad napraforgóval közötte, egy megkövült tenger képét nyújtván. Ponymon iilve s jó Manton fegyverrel kezemben, Chance setter-vizslámat keresni indítám egyenvonalban szekereim haladásával, míg Brutus a liozár ponymat követte. Semmi sem lehet már szebb, mint Chance keresése e hullámzatos sikság talaján, mellynek az ebet bár csakncm elfedő füve seholsem olly siirü, hogy azt menetében gátolhatná, se kő vagy szúró tövis nem akad közötte. Míg Chance igy keresett, én néha-néha szekereimre vagy a tájba tekinték ki, midőn egyszerre hallom, hogy Brutus sajátságosan csattog szájával, mit rendesen tenni szokott, valahányszor Chance vadat állott. Vizslám felé fordúlva ekkor, eleinte semmi mozgó tárgyat nem láttam s végre egy mozdulatlan veres pontot pillanték meg a fü között, mellyet Chance csaknem orrával érintve állott. Közeledvén, leszállottam lovamról s a kantárt nyakába vetettem, niagam pedig kérdést intéztem a vén ehhez, melly azt a hangnyomatékról s tapasztalásból érté. Chance fényes sárga szemeit lassan felém forditá, de rögtön ismét maga elé meredt; én azonban rögtön észrevettem viseletén, hogy ez nem ollyan, mint midőn biztosan ismert vadat áll — s ezért Brutust is hozzá küldém, melly gyorsan ment fel, de a helyre érvén, előre nyújtott orrával visszahökkent s furcsa pofát vágott. Már már mérges kígyótól kezdtem tartani s egész közel menvén az állott tárgyhoz, a fü között pettyes lemez mutatkozott , mellyet puskám csövénck hegyével helyéből kimozdítván, kitűnt, hogy nem egyéb, mint egy jó tenyér nagyságú teknősbéka. Mind a két eb utálkozólag tekintett a csúszómászóra, én pedig elhíván őket attól, ponymon tovább folytatám a vadászatot. A távolban előttem néhány fa tünt fel s mindjárt sejtém, hogy ez lesz az első éji tanya helye; nem messze tőlem pedig néhány ember vágta ama száraz vékony pálezákat, mellyeket e vidéken „szénának" csúfolnak. Chance még egykét teknős béka és sárga begyü pacsirta rövid megállása után megvetéssel mellőzte ezeket s távolabb ment czirkálni a fűben, mellyböl futása közben csak feje bukkant fel, midőn egyszerre lassúdott menete s határozottan kezdett állani , a szélben visszalebegö fiilekkel, mintha lépteim közelgő neszét várná. Ezt Brutus is látta és ismét csattogott szájával, — én tehát Charlie hátán utána ügetve, vagy harmincz ölnyire tőle leszállottam. Chancc még egyszer visszanézett reám, aztán fülei, szemei s úgyszólván lelke egész odaszegzésével meredt maga elé néhány ölnyire s midőn lassan előre biztatám, gyönyörű madár kelt fel előtte, röptében és tollazatában az angol grouse-hoz hasonló, de enncl jóval nagyobb. Lőttem s csak épen azt láthattam , hogy találta lövésem, mert rögtön jobbra kellett fordulnom, hol több illy madár rebbent fel, mellyek közül a második csővel egyet lekaptam. Míg Chance