Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-30 / 9. szám

139 _ tést, mint különös nemzeti foglalkodást emelni s a X. században már az angol lovak kitünö szépségük, tüzük- és gyorsaságukról majdnem egész Európában ismeretesek voltak; midőn később e lófaj, mellyet az arab és berber faj vegyülékének hiszünk, a Roger de Belesme által behozott spanyolhoni csödörök hozzájárultával mindinkább kifejlett és emelkedett. Sokan — s talán nem alaptalanul — azt állítják : hogy az angol lovak eleinte átalán kisebbek és gyengébbek voltak a mostaniaknál s hogy e körülmény miatt hozták be ama törvényt, melly a tenyésztésre használandó kanczák és csődörök magasságát meghatározza s még a legközelebbi időkben fennállott. E törvénnyel, mellyet a parliament alkotott, még más, a lótenyésztésre üdvös, bölcs és gyakorlati szabályok vannak összekötve s hasznos voltuk, mindjárt életbeléptetésük után néhány évvel feltünöleg mutatkozott; de még egyéb, talán némelylyek előtt nevetséges, végelemükben azonban igen bölcs és következéseikben igen czélszerüeknek mutatkozó intézkedései is voltak a régi kornak, mellyek nélkül e lófaj ma alig volna olly fényes polczon s olly világra szóló jó hirben , mint a minőnek örvend. Például felhozom itt egy rendelvényét a régi kor parliamentjének, mellyet évek előtt valamelly német lókedvelő müvében olvastam ; de eredetisége és egyszerű külseje miatt, melly alatt azonban Solon-i bölcsesség lappang, elfeledni nem tudtam : VIII. Henrik idejében meg volt parancsolva minden érseknek és berezegnek : hogy istállójában legalább is 7 darab hátazásra és hágásra alkalmas, szép külsejű, kiszabott magasságú, egészséges mén lovat s minden pap, kinek 100 font jövedelme van és felesége frauezia főkötöt vagy bársony sipkát visel, legalább egyet tartson_ Illy féle rendeletek a mostani korszellemmel nem férnének össze; de ha ama régmúlt időkbe gondoljuk magunkat vissza: könnyen felérthetjük, hogy igen jól valának alkalmazva, annyival inkább, minthogy sikerdús eredményük most már világosan fekszik szemünk előtt. Az angol lótenyésztés körül a legjelesebb férfiak működnek ritka tapintattal és szakavatottsággal, pénzt és fáradságot természetesen nem kiméivé; minthogy az előbbit tizszerezve nyerik vissza, az utóbbi pedig mind önmagában , mind eredményeiben mindig feltalálja bő jutalmát. Sokszoros tapasztalatok uyomán járva és ezekhez mindig ujabbakat szerezve, igazi angol módon, nem hirtelen, hanem mérséklettel, meggondolással és biztosan haladnak ők itt is, mint mindenben erny'edetlenül előre s emelik a lótenyésztést mindig magasabb fokára a kiképzettségnek. E valóban csodálatra méltó ügyességgel emelt és terjesztett nemzeti ügynek minden emeltyűit itt leírni képesek nem volnánk; mert ha mindazt, mit az angolok a tekintetben tettek és tesznek szakértőleg felfogni, leirni s íölötte észlelui akarnók : hónapok, talán évek kellenének s igy beelégelve e néhány sorral, mellyekkel e jeles és megtörhetlen buzgalommal felkarolt ügy csak futólagos megemlítésének tartoztunk, forduljunk ismét másfelé. Hajdanában Olaszhonnak is voltak jeles lovai, mellyek azonban most szintúgy mint a spanyolhoniak elbagyvák, elhaDyagolvák. A nápolyi ló azonban magas