Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-30 / 9. szám

138 _ Salamon király lovaiig mennek vissza s azoknak a kik hiszik, bebizonyítják: hogy ez vagy az a ló az említetteknek ivadéka. Az arab lófaj egyébiránt sokkal ismertebb , minthogy szük téremet ennek leírásával tölteném be s átmegyek inkább olly fajokra, mellyek nálunk ritkábbak s így előttünk idegenebbek. Némellyek állítása szerint a núbiai ló volna valamennyi között a legszebb. A berber ló sokban hasonlít az arab lóhoz; feje sovány, eres és kicsiny; nyaka közép hosszúságú, vékony; serénye ritka és hosszura megnő; egész teste arányos, nyúlánk és nemes tartású. Erösebb és sokkal testesebb ennél a spanyolhoni lófaj ; egész tartása bizonyos merész méltóságot mutat, feje nagy, fülei hosszuk, nyaka izmos, kövér, a szépnél majdnem hosszabb; serénye sürü, rövid, kissé göndör; szügye széles, teste alacsony, izmos, zömök ; tekintete élénk, tüzes ; járása büszke, színe többnyire setét. E lovak igen kitartók, és ha tűibe jonek nem egy könnyen lehet őket ismét lecsillapítani. Több természetrajz iró és lókedvelö, kitűnő példányokkint említi fel ama 30 darab spanyol eredetű lovat, mellyet a mult század végén a spanyol király, az akkori franczia fö-consulnak, Bonaparte Napoleonnak küldött ajándékúl s mellyek közül a király legszebb paripája, egy gyönyörű almás szürke leginkább kiválott. Madridtól Párisig 3 egész hónapig voltak útban, mert szállításuk a legnagyobb gonddal történt. — Most azonban a lótenyésztés Spanyolhonban nagyon romlásnak indult s a spanyolok legtöbb figyelmüket az öszvérre fordítják Az angol ló termete, alakja és sajátságai szintén sokkal ismertebbek mindenütt, mintsem hogy ezeknek leírásával az olvasót úntatni akarnám, tekintsünk inkább ama bölcs és egészen angolosan gyakorlati rendszabályokra, mellyeket ez országban, hol a lótenyésztésre nézve nemzet és kormány között mindig a legtevékenyebb verseny létezett, a lovak fenntartására, terjesztésére és nemesbítésére alkalmaztak. Hogy Angliában a lótenyésztés mind a nemzeti becsérzetnek, mind az anyagi gyarapodásnak és jólétnek egyik tényezője—tudjuk; de annál jobban tudják és értik ezt a gyakorlati s ügyesen számító, mindent higgadt eszéllyel meggondoló s mindenből — legyen ez látszólag bármilly csekélység — anyagilag és szellemileg hasznot húzó, majdnem kisajtoló angolok. A lóversenyek Angliában évenkint milliókat hoznak forgalomba, mi azután nem csupán egyeseknek, hanem magának az államnak s közvetlenül a lótenyésztésnek igen nagy hasznára, előnyére szolgál. E haszon azonban épen nem közvetlen kifolyása a ló eredeti rendeltetésének; hanem csupán olly haszoD , mellyet az eszélyes angolok ruháztak lovaikra, azon felül, mellyel azokat a természet ellátta. Hogy Angolhonban ép ugy mint az araboknál a lovak leszármazása pontosan fel van jegyezve, nem szükség említnem, mert hiszen erről a „Stud book" nyolcz vastag kötete tanúskodik. A hágatás mindig sok költséggel jár s már ama körülmény : hogy egy kitűnő csödör csupán a hágással urának évenkint több ezret szerez be, rendkívüli emeltyűje az angol lótenyésztésnek. Némellyek szerint a VII. század közepe táján kezdék Angliában a lótenyész-