Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-30 / 9. szám

135 _ helység házai szakiták meg s valahányszor egy illyenhez közeledéuk , hajónk fedelzetén a zenekar élénk dallamot hangoztatott, mire a parti lakosok seregestöl tódultak elénk. Egy ízben a zenekar riadó játéka és a szokatlan sürgés forgás a fedélzeten rendkívüli eseményre figyelmeztetett — s én nyugat felé tekintve, Kansas városát láttam magam előtt, hol nem sokára eléggé kényelmes fogadóban szállottam meg. Első teendőm volt itt négy kerekű fedett szekeret készíttetni kutyáim számára s egy kalauzt fogadni, kire úti készleteimet bátran bízhassam s ki viszont hat más — rendelkezése alatt állandó egyént béreljen az útra. Illy kalauzúl John Campbell és Powell urak, kikhez ajánló leveleket vittem, egy Jolin Canterall nevü embert ajánlottak nekem, kivel havonkénti száz dollár bérben meg is alkudtam. E ficzkó értéke később fog kitűnni. Első megjegyzése az volt, hogy készleteim bét ember számára nem elegendők, hogy hetedmagával nem mer felelősséget vállalni azavargó indiánok s az aranyföldről kétségbeesetten visszaszállongó kivándorlottak ellen s hogy eszerint még legalább két más emberre van szükség. Én ebbe is beegyeztem s a következő feltételeket szabtam meg : — a nyolcz egyén havi bére külön-külön huszonöt dollár; kedvetlenség esetére bármellyiket bárhol elbocsáthatom; mindenikük saját fegyverét és pokróczát hozza magával; tanyámra gondosan vigyáznak — s miután az ut sportrészét kizárólag magamnak tartom fenn, ök ebbe semmi szín alatt nem elegyednek. Ezután lovakat és öszvéreket kellvén vásárolnom, mihelyt e szándékom köz tudomásra jutott, azonnal tömérdek illy —de rosznál roszabb s nevetséges magas áron tartott állatokól hemzsegett udvarom. Kénytelen valék mind elkergetni s kijelenteni , hogy inkább gyalog lesjárattal fogok a buffalókra cserkészni. E kis hadicsel használt, mert nem sokára jobb kiilsejü és olcsóbb lovakkai kináltak. Ezek közül hosszadalmas alkudozások után négyet választottam ki : egy sárga mént, egy szép sötétpej jó vérű kanczát, egy szelíd nyugalmas kisponyt és egy erős világospej mént, ez utóbb't kalauzom számára, hogy előre ügetve rajta kitűzhesse a tanyahelyet — s azon utógondolattal, hogy azt a bölényre back vadászié gyanánt fogom használhatni. E lóért 175 dollárt adtam; a saját használatomra vett Taymouthért és Sylphért (a mint a sárgát és a sötétpej kanczát elnevezém) egyenkint 225 dollárt fizettem, de ezek aztán — s kivált Taymouth — olly hibátlanok , erősek és jó iramúak voltak, hogy bármelly angol falka után bátran mehettek volna; Charley a kis pony 40 dolláromba került; ennek hátáról szándékoztam az utamba eső kisebb vadakra lőni, azonban meggyült vele a bajom, míg sok hibájától elszoktatnom s biztos egyenlő járásra betanítanom sikerült. Amerikai barátim mondák ugyan, hogy drágán fizettem meg e lovakat, de én ezek jó tulajdonaival s így a vétellel is meg voltam elégedve; egyetlen bajuk csak az levén, hogy bölényekkel még soha sem voltak szemközt. Most már öszvérek után kelle néznem s miután a városban lévőket eszeveszettül magas árakon tartották, egy a várostól nem messze lévő pusztára mentem ki, hol esetleg egy mexikói hajtsár tanyázott, háromszáz darab eladó öszvérrel. A roppant öszvércsoport a tulajdonos sátorától kis távolságra fris gyepen legelészett,