Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-03-30 / 9. szám
131 _ ról meggyözödtetni a vadrusznyákokat. Az ember felüdülvén ismét folytatja vadászszenvedélyét és még nagyobb ellene a medvéknek mint valaha. Az ungmegyei főnök egy nagyszerű vadászatot rendezett a vadak legjobb tanyáján Kosztrinán, ennek azonban nem lön nagyszerűségéhez arányos eredménye, mert bár öt napig 600 hajtóval hajhászták a zord vadont, mégis mindössze csak egy kis medve esett s ezt is parasztpuskás lőtte. Vidékünkön tudtommal csak ennyi medve, de annál több vaddisznó ejtetett el. Egy igen élvezetdús vadászatot rendezett Sztáray Antal gróf Jósza nevü ungmegyei helység erdőségében. A nemes gróf barátjait és ismerőseitmeghiván, velük 2 vadkant, 2őzbakot, 2 császármadarat, 3 rókát, 1 vadmacskát, 4 nyúlat és 1 nyestet ejtett el. A hegylánczolat most fölötte nagy hóval levén elfedve, a vaddisznók mindinkább az erdők aljában tartózkodnak s e körülmény azoknak üldözését kényelmessé és sikeressé teszi. így e napokban a már említett Jósza nevü helységből nyomozók jöttek azon örvendetes hírrel, hogy a hegységnek általuk megnevezett részében több vaddisznó tanyázik. Nagy örömmel s reményekkel indult egy egész vadászsereg akitüzött helyre s képzelhető, mennyivel nagyobb lön még az öröm, midőn pár óra alatt 2 igen nagy kau s 1 ritka szép kocza ejtetett el. E napon valamennyi jelenlévő mulatságot talált, de mégis legérdekesebb volt az Sztáray Ferdinand grófra nézve, ki 5 perez alatt két magányos kant ejtett el ismert ügyes lövéseivel. Egy állóhelyen olly rövid idő alatt két nagy kant lőhetni ritka szerencse, mellyhez fogható tájékunkon alig jutott valakinek. Alig folyt le ezen vadászat, már is jelentették, hogy Vinnán szintén gróf Sztáray Antal birtokán, 4 farkas van körülnyomozva. Sajnos azonban, hogy a farkasok közül csak egy maradt helyben ; a többi a lövészsor szárnyán majdnem a tiszta mezőn tört keresztül. Pár nap múlva hírül hozák a nevezett grófnak, hogy egy lapályos erdejében, melly a hegység aljában fekszik, két vadkan lappang. A vadászat előtti éjeken azonban kemény fagy levén, a nyomozók alig valának képesek a régi nyomokat a fristől megkülönböztetni, minek aztán az lön eredménye, bogy a négy kis hajtásból álló erdőt csakúgy vaktában minden bizonyos nyomozás nélkül hajtották meg. Habár e vadászaton semmi sem esett, érdemesnek tartom azon vadászkalandot megemlíteni , mellynek akkor tanúi valánk. Van ugyanis a karnai erdőségben egy fiatal vágás, mellynek tölgyfából álló zömén kivül a természet még sok más fanemüekböl alkota a vad számára sürü, alig áthatolható rejtekhelyet. Bátran állitható, hogy e vágás egyike nálunk a legnagyobb sűrűségeknek. Az első hajtás sikernélkülmaradván, ellön határozva ezen sürü vágott erdőnek meghajtása, mi mégis történt ugyan valahogy, de a vad nem is mozdult fekhelyéről. Összejővén a hajtás után, azt állíták a körülnyomozók, hogy egy fris kan nyoma van ki a hajtásból , mi azt sejteté , hogy e vadkan, midőn a szomszédos fekvésű első hajtást csináltuk, az onnan ide is tökéletesen átbangzott pisztolydurrogás és hajtózaj következtében menekült. Midőn ezekről így folyna a beszéd, egy régi igen gyakorlott lövész, ki minden nyomot nagyon jól szokott megkülönböztetni, erősen unszolá az 9*