Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-30 / 9. szám

132 _ egész társaságot, liogy hajtassa meg még egyszer a kérdéses stirü helyet, mert kifelé csak egy fris nyom, befelé pedig kettő hasonlóul féligmeddig fris látható. Mit volt egyebet tenni, mint a kis sürü helyet ujolag meghajtani. Midőn ez már másodszor a lehető legnagyobb zajjal és pisztolylövésekkel lön hajtva, egy hajtó előtt tőlünk alig 80 lépésnyire egy nagy kan kel fel, de alig tesz pár lépést, megáll és hallgatódzik, mire egy szerencsétlen vadmacska jő a már reménynélküli vadászok egyikére, ki a macskára akkor lő épen, midőn a kan előtte mintegy 15 lépésnyi távolságra egy fölötte nagy sűrűségben állott. Lövés történtével a vadkan visszafordult a hajtóknak és azokon keresztül is tört. Ezen másodszori hajtás végeztével az egész társaság hallgatá a hajtók elbeszéléseit mindaddig, míg azon nyomozók, kik a hajtást körüljárni küldve valának, azon örvendetes hírrel érkeztek meg, hogy a kan ismét a hajtásban maradt. Ezek folytán mi harmadszor is meg akarók hajtatni ezen kis hajtást, de félvén attól, hogy a próbált vad nem igen fog akarni vissza feljönni, hanem inkább megint a lmjtókon keresztül törni ügyekszik majd, a hajtók a vadászok helyén maradáuak, míg ez utóbbiak a hajtók helyeit sietének elfoglalni, miközben azonban az egész vadászgyülekezet szemeláttára nem egy, hanem két kan ment ki a hajtásból a tiszta mezőre, és a mennyire az irányból kivehető vala, azon Jósza helység erdőségébe, mellyben már olly sok szép és nagy vadászat tartatott. Úgy hiszem , mindenki előtt nevezetes vadászesemény gyanánt említhetem azt, hogy egy alig néhány holdnyi erdörészt háromszor egymásután meghajtván, abban először mit sem találtunk, másodszori hajtásra egy kan, őz, róka, vadmacska és nyúl, harmadszor meg pláne két vadkan volt! Este felé levén már az idő, az egész társaság egyhangú véleménye azt ohajtá, hogy következő napon, a vadat czélszerüen kimélö Sztáray Antal gróf ismét Jószán rendezzen vadászatot. Atalános és nagy lön az öröm a fölött, hogy másnap a regényes fekvésű és vaddal bővelkedő hegységben ismét vadászhatunk. Jó kedvvel vonúlt az egész gyülekezet a nevezett helységbe éjszakázni, hogy onnan hamarább kiindúlva, már korán reggel nyiljék tér a vadászszenvedélynek. Reményünk nem is csalt, mert mindjárt az első hajtásban egy vad kan esett s e kedvező kezdet fokozá a vadászok kedvét és a hajtók buzgalmát, kik a későbbi hajtásokban olly derekasan működtek. mint még talán soha. A második hajtásban ismét egy vadkan ötlött ki, de szerencséjére egy heves vérű lövőre bukkant, ki nem várá be közeledését, hanem mintegy 60 lépésnyiről a legnagyobb sűrűségben lőtt reá, golyóit azonban felfogván a fiatalos fák, a vad megmenekült. Hajtás után bírálgatva lön az elhamarkodott lövés s ezalatt egy ügyes parasztpuskás küldeték e vadkan körülnyomozására. Mig ez a meghagyásnak eleget tenni iparkodék, addig egy új erdörész hajtatott meg, mellyből azonban nyúlakonkivül egyéb nem bukott ki. E hajtás végeztével jön a kiküldött ember azon hírrel, hogy a kan fest és a legközelebbi hajtásból ki sem ment. Nagy lelkesedéssel fogtak ezen utolsó hajtáshoz, hol a sebesültnek hitt vad rejlett. A hajtókokozta rémítő zaj az egész hegyoldal csendes nyugalmát felzavará, de nem a vadászokét, kik illy bizonyos vadra még vigyázóbbak s így nyugodtabbak szoktak lenni. Már vége felé járt a hajtás, midőn egyszerre sikoltás és