Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-01-10 / 1. szám

10 az egészségre, mind az anyagi erőre; mert általuk minden egyes tag tartásában bizonyos határozottságot és szilárdságot nyer s az összes testnek mozdulatai összhangzóbbakká és kecsesebbekké válnak. Csakhogy azon kell lenni, hogy ne mindig egy és ugyanazon testrész, hanem a mennyire lehet valamennyi egyszerre vagy felváltva működjék; az erőlködés ne legyen túlfárasztó s a test, hogy hajlékonyságot nyerjen s azt meg is tartsa, minden irányban ügyesen, kimérve és mérsékelten mozogjon. A régi orvosok, miután e gyakorlatok hatásával megismerkedtek, azokat nem tilták , sőt inkább tanácsolák ; bár a népek mégis nem annyira hasznos volta ért, mint inkább azért kedvelék; mert az akkori szokásokkal és véleményekkel megegyeztek. A szokások befolyásolják a gondolkodási módot s ez ismét amazokat tökéletesbiti. A játékküzdelmek leginkább tökéletesítettek Perikies századában ; s ez volt átaíában a régi idők azon harczszlinete, mellyben minden szabadon fejlődhetett. A történelem tanúsítja, hogy egy eszme vagy egy tárgy sohasem fejlődött maga, hanem a művelődés mindig több irányba terjedett egyszerre. Amint az ember egy fogalom felett helyesen gondolkodni és okoskodni tud : e képessége azonnal mindenfelé, minden módon növekszik; s bár a gondolatok tartalma változik, a gondolkodás módja ugyanaz marad. Azon szenvedély, mellyel a régi népek a harczjátékok iránt viseltettek, annál inkább növekedett, minél inkább háttérbe szorultak ezen békés században a katonai gyakorlatok A küzdők (athleták) kiképezésére a palestrumok száma szaporitatott s mindeniknek volt önálló igazgatósága számtalan tisztviselővel és tanitókkal, kiknek legfőbb elöljárója, hogy tekintélye annál nagyobb legyen, egy nemével a papi méltóságnak birt. Ő intézé ez iskolákban a fegyelmi ügyeket, ő szolgáltatá ki a jutalmakat és büntetéseket, valamint tulajdon neve alatt nyilvános küzdelmeket is rendezhetett. Hivatalának jelképetil pálczát viselt s azt ünnepélyes alkalmaknál maga előtt hordoztatá. Senkinek sem volt megengedve nyilvános küzdésben fellépni, mig magát legalább is 10 hónapig valamely palestrumban nem gyakorlá s képességének jelét adni nem tudá. Semmiféle polgári osztály tagjai ez intézetekből kizárva nem valának, s ki fel tudá mutatni, hogy becsületes család ivadéka, nem idegen és nem rabszolga, azokba minden ellenvetés nélkül felvétetett. Ha a jutalmak nyilvánosan osztatának ki, ezeknek kézbesítését országos elöjárók, a palestrum igazgatójának közbejáruitával, nagy diszszel vitték végbe s ők Ítéltek a netán támadott egyenetlenségek felett is; de ha a küzdök ítéletükkel nem valának megelégedve, jogukban állott ügyüket az olympiai tanácshoz felebbezni. Ez itélő bíráknak, mielőtt az eféle ügyekbe beleszólaniok szabad lett volna, szintén 10 hónapig kelle a küzdök rendszabályait tanulmányozniok. A küzdőknek mindenekelőtt tanulniok kellett éhséggel, szomjúsággal, hőséggel, faggyal, sárral, esővel, porral s minden fájdalommal és kellemetlenséggel daczolni. Hogy izmaikat erősítsék, olly étkekkel éltek, mellyek a gyomrot tartósabban megfekszik; a bikák és disznók húsának legizmosabb és legzsírosabb részeit, valamint a kenyérnek legnehezebb és legszívósabb nemét választák. Az ételbeni mér-