Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860

1860-03-20 / 8. szám

125 _ zelebbi perez igazolá is ez állítást, mert több faszállító szekéren oda érkezett lakosok látták a hajtásból kifelé menni a két farkast. Haladjunk tovább, emlitsük meg, bogy a merre a farkasok mentek, a kopók egy rókát hajtottak szinte másfél óráig. A róka lövésre nem juthatott, mig végre lyukba menekült Mig a kopók visszajönnek, lássuk mi fris nyom ez azon az úton, mellyen csak ezelőtt egy negyeddel hat vadász pihenő állást csinált ? Három nagy disznóuyom biz ez, a vak is láthatja, miket a rókahajtással a kopók fekhelyükből — hová a róka menekült — reánk vadászokra visszafelé elugrattak. A kopók nagy nehezen össze fogattak, a vadászok felállottak; a kopók, megkerülvén a hajtást, hova a bárom disznó ment — elbocsátva lőnek. A kutyák ismét egy szerencsétlen nyúlat visítottak fel s ez úttal elbúcsúzhattunk a vaddisznóinktól. Anyui vadászra bukkant, ki irgalom nélkül ledurrantá a reményben , hogy véget vetvén életének, még talán sikerül a disznók szimatos nyomait a kopókkal felvetetni. A vadászat eként eredmény nélkül múlt el. Az elésoroltakból keletkezett később a kérdések kérdése, mellynek megoldására t. vadásztársaimat felkértem : — t. i. „A n y ú 1 a k ellövetését a t á rsaság kis része rosszalta, míg a másik rész a tettet helyeselte." Amaz ragaszkodott a törvények tilalmához s hivatkozott a legközelebbi v adás zt er vj a vaslat 15. és 16. §§-aira is, mellyeknek elseje farkasvadászatokon csak a dúvad lövését engedi meg. A többség pedig elismeré az 1802. évi magyar vadásztörvények tilalmát a nyálakra nézve; megengedé, hogy ezen ideiglenes vadászati tervjavaslat is tiltja a nyúlak lő vetését szaporodás idején; de épen azért, mert dú vadakra mindenkor szabad a vadászat, helyeslé a jelen vadászat alkalmával kiötlött nyúlak ellövetését. Helyeslé pedig egyenesen a törvény szelleménél fogva, mert : Ha a törvény azért engedte "meg a dúvadnak minden időbeni vadászatát, hogy ez által a ragadozó állatok kevesbedjenek : azon törvényt hozott testületről fel lehet, sőt fel kell tenni, bogy a vadászat közben felmerülni szokott akadályokat s nem várt, de lehető eseményeket jól ismerve, nem látta szükségesnek azon esetek külön §-ban felsorolását, mellyek a főczél elérése végett (t. i. liogy a farkas ellövethessék) más állatok (mint itt a 2 nyúl) feláldozását is igénylik; különben kevés reménye lehetne a törvénynek arra, hogy fáradalmas és költséges szenvedélyét a vadász egy ostoba nyúl közbejötte miatt megbiusúlni engedje akkor, midőn biztos számítása van, hogy ha ezt láb alól elteszi, a dúvadnak kell kutyái előtt esalbatlanúl megjelennie. Es valamint áll az, hogy „inkább az ártatlan szenvedjen, mint a bűnös büntetlen maradjon"*) úgy áll az is, hogy inkább egy nyúl vesszen el, csakhogy a farkas valahogy kézre kerüljön. Mind más volna az eset hajtó vadászaton; ekkor, ki nyúlra lőne, méltán szé gyen érné. *) Bocsánat, mi e teteit megfordítva ismerjük s azt valljuk , hogy inkább száz bűnös maradjon büntetlen , mintsem egyetlen egy ártatlan is szenvedjen. S z e r k.